Idén is várja a zenés színház
iránt érdeklődő fiatalokat a Pesti Broadway Musical Stúdió. Az iskola életében
jelentős változást hozott az idei év: Kovács Gábor Dénes oktatási vezető
munkájának köszönhetően mostantól már OKJ-s színész bizonyítvánnyal bocsátja
útjára végzős növendékeit, akik előtt így még inkább megnyílik a lehetőség,
hogy az ország valamelyik jelentős színházában, vagy akár a Budapesti
Operettszínházban kapjanak komoly feladatokat.
A Budapesti Operettszínház és a Toldy Mária vezette Vasutas Zeneiskola
együttműködése immár tizenhat éve töretlen. A Pesti Broadway Musical Stúdió az
eltelt másfél évtizedben tehetséges művészek sokaságát ajándékozta a zenés
színháznak épp úgy, mint az Operettszínháznak. Elég csak olyan neveket
említeni, mint a Mozart és a Rómeó címszerepében óriási sikerrel játszó, de
táncos komikusként is brillírozó Kocsis Dénes, a musical főszerepek sokaságát
maga mögött tudó Vágó Zsuzsi, a most végzős Horváth Dániel, aki harmadéves
stúdiósként már olyan komoly szerepeket mondhat a magáénak, mint a Marie
Antoinette Axel von Fersen grófja, a Nők az idegösszeomlás szélén Carlosa, vagy
az Elfújta a szél Ashley Wilkes-e, vagy a másodéves Kardffy Aisha, aki még csak
idén érettségizik, de már elénekelhette a Marica grófnőben Lizát és a Riviera
Girlben Claire-t.
A következő körképben a stúdió művészeti vezetője Somogyi Szilárd, valamint az ott végzett művészek és jelenlegi
hallgatók segítségével összefoglaljuk, mire számíthat az, aki a PBS-be
felvételizik.
Somogyi Szilárd‚ a PBS művészeti vezetője
Miért fontos, hogy a képzés
jórészt az Operettszínház falain belül történik?
Somogyi Szilárd: Így a fiatalok megkaphatják a tanuláshoz szükséges szakmai, emberi,
intézményi támogatást és emellett komoly színpadi gyakorlatot szerezhetnek az
Operettszínház különböző előadásaiba kerülve, miközben elleshetik a szakma
fortélyait a teátrum vezető művészeitől. Ezen felül „szem előtt” vannak, a
legkiválóbbaknak így jó esélye van arra is, hogy pályájukat az Operettszínház
kötelékében folytassák.
Mit kell tudni a jelentkezőknek a felvételiről?
Somogyi Szilárd: Az első fordulón megnézzük az alapképességeket. Itt elsődleges a hang.
A második fordulón aztán szétszedjük őket mozgásban, prózában, kis jeleneteket,
improvizációkat kérünk tőlük.
Vágó Zsuzsi: Én eszméletlenül jól éreztem magam, amikor én felvételiztem itt annak idején. Teljesen el tudtam
lazulni és meg tudtam nyílni. Kero tanár úr instruált, cigánykerekeznem
kellett, dal közben mondott instrukciókat, azokat kellett teljesítenem. Láttam
a tanárok csillogó szemét, éreztem rajtuk a pozitív energiát.
Szükséges-e a zenei
alapképzettség?
Somogyi Szilárd: Szerencsére mostanra már sikerült elhinteni a köztudatban, hogy a
zenei képzettség, ha nem is kötelező, de nagyon fontos plusz. Az osztályomban
tízből nyolcan tudnak zenélni, amiből nagyon érdekes dolgok születnek. Egészen
más világ nyílik meg, amikor zenész aggyal tud valaki hozzászólni egy zenés
jelenethez.
Vágó Zsuzsi: Nem követelmény, de azt gondolom, jó, ha van egy előképzettség. Persze
az a legfontosabb, hogy valaki muzikális legyen és akarjon idejárni.
Elengedhetetlenül szükséges az elhivatottság, egy fajta megrögzöttség ehhez a
szakmához.”
Mi az, amit fontosnak tartanál elmondani a Stúdióban folyó oktatásról?
Somogyi Szilárd: Borzasztóan fontosnak tartom, hogy ne csak futó produkciókba álljanak
be a hallgatók, hanem új darabokban is próbálhassanak. Ugyanis egy
próbafolyamaton keresztül nagyon sok mindent meg lehet tanulni a színpadi
létezésről, arról, hogyan kell próbálni, vagy épp azt, hogy melyik rendező,
színész milyen munkamódszerrel dolgozik. Személy szerint nagy hangsúlyt
helyezek az általános műveltségre is. Egy színész nem lehet műveletlen.
Igyekszem rászorítani a diákjaimat arra, hogy olvassanak, járjanak színházba,
kiállításra, írják le élményeiket, készítsenek szerepelemzést.
Vágó Zsuzsi: „Ahhoz, hogy valaki ide bekerülhessen, az az alap, hogy jól énekeljen.
Azt szoktam mondani, az a minimum, hogy el van énekelve valami, arra jön rá a
színészet és az a plusz, amit beleadsz, a lelked. A stílust meg lehet tanulni,
de ez a stúdió nem arra van, hogy itt kezdjünk el énekelni tanulni. Az
ösztönökre építő tudatos színházat tanítjuk. Az elsődleges az ösztön: saját
magából tudjon építkezni, fogalmazni, és ha ez már megvan, erre épül a
tudatosság. Így van ez az éneklésben és a színpadi játékban egyaránt.”
Milyen eredményekkel büszkélkedhet a Stúdió:
Viszonylagosan jó hatásfokkal üzemelünk. Egy osztályban átlag tíz-tizenkét gyerek van, ebből mondjuk, nyolc-kilenc végez, négy-öt embernek tud szerződést ajánlani az Operettszínház. De ki merem jelenteni, hogy aki elvégzi az iskolát, bármelyik színház bármilyen zenés előadásában megállja a helyét. Ez is a cél.
Kocsis Dénes és Vágo Zsuzsi mint Rómeó és Júlia
Vágó Zsuzsi az érettségit követően, 2001-ben felvételizett az akkor induló Pesti Broadway Musical Stúdióba, jelenleg pedig már tanít is.
Kocsis Dénes 2007-ben érettségizett, ekkor jelentkezett a Pesti Broadway Stúdióba, ahová felvételt nyert.
Horváth Dániel első próbálkozásra, 2014-ben sikeresen felvételizett a Stúdióba. Idén végez.
Kardffy Aisha 17 évesen, harmadikos gimnazistaként 2015-ben nyert felvételt a PBS-be. A gimnáziumban magántanuló lett, idén érettségizik.
Őket is megkérdeztük a Stúdióról.
Miért jelentkeztél a stúdióba?
Kocsis Dénes: Az akkori legjobb barátom ide akart járni és megfűzött, hogy én is
jelentkezzek. Azt se tudtam, hogy létezik ez az iskola, de az osztályunkkal
megnéztük a Rómeót és a Mozartot, amik magával ragadó előadások voltak, és azt
gondoltam, miért ne próbáljam meg?
Vágó Zsuzsi: Sok barátom és ismerősöm járt a Vasutas Zeneiskolába, sőt az akkori
párom is. Evidens volt, hogy ide jelentkezem, mert nekem már akkor is a musical
volt az életem.
Horváth Dániel: 2013-ban jelentkeztem az Országos Musical Kurzusra. A záró gálát
Somogyi Szilárd rendezte. Tőle hallottam, hogy van ez a stúdió. 8 évesen láttam
először az Elisabeth-et Miskolcon, Kamarás Mátéval. Akkor szerettem bele a
műfajba és azóta tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni.
Kardffy Aisha: Onnantól kezdve, hogy 9 évesen megnéztem a Rómeó és Júliát, kinyílt
számomra egy új világ. Minden álmom az volt, hogy minél közelebb legyek az
Operettszínházhoz. Tudtam, hogy ehhez a legmegfelelőbb út a Pesti Broadway
Stúdión keresztül vezet. Azt terveztem, érettségi után ide jelentkezem, de 2015
májusában voltam egy országos ének és musical versenyen, ahol Somogyi Szilárd a
zsűriben ült, ő javasolta, hogy felvételizzek. Két hétre rá volt az első
forduló. Éjjel-nappal a tíz verset, öt monológot és a dalokat tanultam.
Mi volt az első szereped Stúdiósként?
Kocsis Dénes: A Rudolfba kerültem be először tánckari helyekre. Ezt azért még nem
nevezném szerepnek, de volt egy jelenet, amiben több sornyit énekeltem, jöttek
a könnyűvérű táncos hölgyek és levetkőztettek kisgatyára. Az első komolyabb
lehetőséget A tavasz ébredésében kaptam, ahol Georg voltam. Egy évadot
játszottuk a Nyugati Teátrumban, majd amikor visszajöttünk vele a színházba,
már a főszereplőt, Melchiort alakíthattam. A következő évben jött Pécsen a
Rudolf, majd egy évvel később az Operettben a Rómeó és a Miss Saigon.
Vágó Zsuzsi: Stúdiósként az Elisabethben és a Marica grófnőben statisztáltam. Az
első szerepem az Operettszínházban a West Side Storyban az Akárki volt, de
akkor már a Piccolo Színházban Miklós Tibinél több darabban is játszottam.
Horváth Dániel: A Vasutas Zeneiskolában volt egy vizsgánk tavaly félévkor. Utána szólt
Lőrinczy György főigazgató úr, hogy menjek be egy meghallgatásra Kero-hoz, mert
Tybaltot, keresnek. Megkaptam. Az volt az első nagyszínpadi szerepem. Utána
szinte azonnal jött a Marie Antoinette-ben Axel von Fersen. Meglepődtem, boldog
voltam, de nagyon féltem is. Hatalmas feladatnak tűnt, az is volt. Izgultam
milyen lesz Vágó Detti mellett másodéves stúdiósként.
Kardffy Aisha: Az első darab, amiben szerepeltem, a most ősszel bemutatott Lady
Budapest. A Mariska nevű szobalány apró szerepét játszhatom. Ezt a premiert
követte a 10. Nemzetközi Lehár Ferenc Énekverseny, amin stúdiós partneremmel,
Imre Rolanddal Kerényi Miklós Gábor tanár úr javaslatára elindultunk, és
megnyertük. A versenyt követően kaptam lehetőséget, hogy beálljak a Marica
grófnőbe Lizaként. Nem sokkal később pedig megkaptam Claire-t a Riviera
Girlben. Egészen elképesztő, csodás dolgok történnek velem egyik pillanatról a
másikra.
Kardffy Aisha és Kerényi Miklós Máté a Marica grófnő című előadásban
Miért fontos, hogy a Stúdióban színpadi gyakorlatot is szerezhetnek a hallgatók?
Kocsis Dénes: Jó volt, hogy láttam Janza Katát próbálni, játszani, hogy mondott
néhány mondatot nekem. Amikor láttam a kollégákat dolgozni, igyekeztem mindent
magamba szívni, úgy gondolkodni, úgy hozzá állni egy szerephez, ahogy ők. Ez
adott egyfajta szemléletet és technikai tudást, amiből lehetett táplálkozni.
Hála istennek, hogy a most már barátokká vált kollégák, Janza Kata, Peller Anna
vagy Mészáros Árpád Zsolt segítőkészek voltak. Ma már ott tartok, hogy én
oszthatom meg a tapasztalataimat a stúdiósokkal. Iszonyatosan fontos, hogy az ember
nyitott szemmel járjon, de persze ez nem elegendő, csinálni és dolgozni kell.
De változatlanul azon vagyok és azért is járok most a Színművészeti
drámainstruktor szakára, hogy még jobban tudjam magam fejleszteni mindenben.
Vágó Zsuzsi: Fantasztikus lehetőség, hogy a fiatalok megtapasztalhatják a színházi
közeget, hogy egy rendszerben benne lehetnek. Miután egész nap tanulnak vagy
próbálnak, azt is megtanulják, hogyan kell beosztani az energiájukat, mikor
tudnak lecsípni maguknak egy kis pihenőt, hogy pihentethetik a hangjukat,
mentálisan is felkészülnek tehát erre a pályára.
Horváth Dániel: Az ensamble-ban meg kell tanulni együttműködni csapatként, nem pedig
egyénként. Tuttiként egymásra figyelve, együtt táncolni, a közösségben
gondolkodni. És persze a színpadon állva vagy a nézőtérről figyelve jó látni
azt a folyamatot, ahogy a színészek egy instrukcióra reagálnak, ahogy
végrehajtják azt, magukon átengedve. Rengeteget lehet tanulni, ha figyelünk.”
(Horváth Dániel)
Kardffy Aisha: Azért érzem kivételes helyzetben magunkat - és nem csak azokra
gondolok, akik lehetőséget kaptunk nagyobb vagy főszerepekben megmutatni
magunkat, hanem valamennyi diákot a stúdióban-, mert nagyon kevés színi iskola
tudja elmondani magáról, hogy lehetőséget tud biztosítani a diákjainak együtt
dolgozni nagy színészekkel, rendezőkkel. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat,
hogy ide felvettek, mert elképesztő dolog ott állni a nagy színészek mögöttük
és tudom, hogy mindannyian azért tanulunk pont itt, mert ezeken a nagy
színészeken nőttünk fel, meg a Rómeó és Júlián, a Miss Saigonon, a Rudolfon.
Horváth Dániel és Vágó Bernadett a Marie Antoinette című musicalben
Milyen érzés nézőből
főszereplővé válni?
Kocsis Dénes: Őrületes. Ha visszagondolok, hogy gyerekként beültem a Rómeóra, pár
évvel később pedig eljátszhattam a szerepet, szinte el se hiszem. Ugyanakkor
roppant nagy teher. Az első két évben azt az örökséget cipeltem magammal, hogy
úristen, milyen elődök voltak előttem.
Horváth Dániel: Az első évben a Miss Saigonban Veréb Tomi mögött statisztáltam, most
pedig felváltva játsszuk az Elfújta a szélben Ashley Wilkes szerepét.
Elmondhatatlan érzés. Soha nem gondoltam volna. Tíz premierem volt ebben az
évadban. De számoljunk csak nyolccal, mert ebből kettő (Lady Budapest, A Notre
Dame-i toronyőr) ugyanabban a darabban. Boldog vagyok. Jó döntés volt, hogy
idejöttem.
Kardffy Aisha: Leírhatatlan. Kilenc évesen ültem a nézőtéren és Dolhai Attila volt
Rómeó, most pedig a Marica grófnőben a bátyámat játssza. Ő a partnerem, aki
miatt elhatároztam, hogy ezt a pályát választom hivatásomul. A mai napig nem tudom
felfogni, hogy együtt énekelünk, duettezünk. Emlékszem milyen zavarban voltam
az első próbán, amikor először találkoztam vele. Néha csak pislogok, hogy ez az
én életem? Mindez velem történik?
Milyen tanácsot adnál a
felvételizőknek?
Vágó Zsuzsi: A legfontosabb, hogy lássuk őt magát. Próbálja meg a lelkét kirakni
elénk. Tudom, hogy ez nehéz, nekünk sem könnyű megtenni ezt minden egyes nap a
színpadon. Nagyon sok tehetséges ember van, de ahhoz, hogy valaki szólista
legyen, szükséges valami plusz, amit szerintem nem lehet megtanulni. Az vagy
sugárzik belőle vagy nem. Azt a pici csillámot már a felvételin meg lehet
látni, ha még nem is sugárzik teljesen.
Kardffy Aisha: A legfontosabb az őszinteség. Az, hogy a lelkünket lecsupaszítva
érkezzünk a felvételire. Meg az, hogy legyenek lazák. Nem szabad rágörcsölni,
de persze félvállról sem szabad venni. Hiszem, hogy minden úgy alakul, ahogy
történnie kell, épp ezért nem szabad elkeseredni vagy feladni akkor sem, ha nem
sikerül.
Horváth Dániel: Bárki bármilyen késztetést érez arra, hogy zenés színpadra álljon,
vagy csak kíváncsi, érdemes eljönni és megpróbálni. Mutassa meg, mi van benne,
adjon ki mindent magából. Mutassa meg a lelke egy kicsi darabját. Legyen tökös
és bátor.
hirdetés