A napokban beszélgettünk egy balettművésszel, aki elárulta nekünk, hogy karrierje során a legtöbb bosszúságot és fájdalmat a spicc cipői okozták és több mint tíz éven át tartó viselésének köszönhetően, olyannyira eldeformálódtak a lábujjai, hogy nem szívesen visel nyitott szandált vagy papucsot.
Gondoltuk, utána járunk mitől is ilyen "gyilkos" ez a csodaszép lábbeli.
Íme, a spicc cipő kisokos.
A spicc cipőt a legtapasztaltabb táncosok hordják, akik erős izomzattal és rendkívüli technikai tudással rendelkeznek. A speciálisan kézzel készített balett cipő lehetővé teszi, hogy a táncosok a lábujjaikon egyensúlyozzanak.
A spicc cipőknél nincsen külön bal és jobb, a hordással változik a cipő, ami idővel felveszi a láb formáját.
Az általában borsos árú, finom szaténból készülő darabok gyártása ma is nagyrészt kézzel történik. Az orr rész ragasztással keményített, a talp pedig megerősített, hogy a táncos képes legyen ujjhegyen állni. A bokához való rögzítést elasztikus pántok és szalagok teszik lehetővé, tehát a cipő három fő része: a box, a talp és a szalagok.
Az ujjaknál elhelyezkedő box adja az egyensúlyt, segít spiccelni, illetve tartja, szinte tokba zárja az ujjakat.
A spicc cipő törzse a belső talp, amely többnyire bőrből, műanyagból vagy ragasztott vászonrétegekből áll. Nagyon szilárdnak kell lennie, hogy merevítse a talpat, és egyben megtámassza a rüsztöt is.
A lábhoz a cipőt gumik és szalagok rögzítik. A gumi a boka elején megy, és spicc közben tartja a cipő sarkát. A két szaténszalag egymást fedve szinte becsomagolja a bokát ellentétes irányba körbetekerve. A végeket csomóba kötik, majd betűrik a szalag alá a boka belső részén, hogy ne látszódjanak.
Minden alkalommal, amikor egy táncos spiccre emelkedik, súlyának háromszorosát kell megtartania a nagylábujjakon.