A színészek és a rendező első találkozása az olvasópróbán történik egy darab kapcsán. A rendező felolvassa a darabot, és kiosztja a szerepeket. Ezen szinte minden alkotó részt vesz. Ekkor mutatják meg a díszlet és jelmezterveket is a szereplőknek.

Az olvasópróbát a visszaolvasó próba követi. Ekkor már a színészek olvassák fel saját szerepüket. 

A következő fázis az elemző próba, amikor a rendező végigelemzi a művet, és általános megjegyzéseket fűz az egyes jelenetekhez. 

Az, hogy e fázisok milyen gyorsan követik egymást, az adott rendező egyéni elképzeléseitől és a rendelkezésre álló idő mennyiségétől függ.

Ezután következnek a színpadi próbák. 

Az előadás létrehozásának következő nagyobb fázisa a rendelkezőpróbák időszaka, melyek során a rendező meghatározza az egyes jelenetek során végrehajtandó színészi feladatokat. Jelenetről jelenetre sorra veszik, megbeszélik azt, hogy például ki honnan jön be a színpadra, ott mit csinál, mikor ül le vagy áll fel, és merre távozik. Ez természetesen történhet a színészek ötleteinek bevonásával is, ám a végső szó minden esetben a koncepció egészéért felelős rendezőé.

Ezután következnek az emlékpróbák, ahol az előadás már meghatározott fő vázát tovább alakítják , csiszolják. Az előadás főbb elemei ilyenkor többnyire már nem változnak; a rendező és a színészek feladata az előadás végső formájának kialakítása.

A színészeken kívül a technikának is próbálnia kell, erre szolgálnak a technikai próbák, melyek során a rendező meghatározza a fények, hang- és zenei bejátszások helyét és kivitelezésének módját, elpróbálják a színpadi díszletelemek mozgatását.

Vannak speciális esetek. Ilyen például az Operettszínház Ének az esőben előadásának esőztető próbája, ahol az esőztető technikát próbálják ki.

A rendelkező és emlékpróbákon még nincs díszlet és jelmez, így azokat csak jelzik. Ilyenkor még a kellékek sem feltétlen azok, amiket majd az előadáson használnak. Amikor a díszlet először kerül fel a színpadra azt hívják állítópróbának, amikor pedig először veszik fel a színészek a jelmezeiket azt jelmezes próbának.

Összpróbának azt nevezik, amikor az egyes alkotóelemek már együtt állnak az előadáshoz, és a rendező lehetőség szerint leállások nélkül megtekinti annak egészét. Szükség esetén ilyenkor lehetőség van még javító- és részpróbákra is.

A főpróba általában már közönség előtt zajlik, a nézők reakcióit, és az ennek nyomán szükségessé váló apró változásokat felmérő próba. Ez a premiert megelőző utolsó próba.

Ezzel még mindig nincs vége a próbák felsorolásának.

Egy zenés darab bemutatásánál vannak még további próbák is. A táncpróbákon tanulják be és gyakorolják az előadás koreográfiáit. Az énekpróbán pedig a dalokat tanulják meg a művészek. Az élőzenés előadásoknál pedig a zenekar is külön próbál.

Egyes színházakban tartanak nyílt próbát is. Ilyenkor a közönség bepillanthat az alkotás folyamatába. A Katona József Színház gyakran tart ilyen próbákat.

Az évad elején, a korábban elkészült, ám rég nem játszott előadások felidézésére, esetleg apróbb korrekciójára szolgálnak a felújító próbák.

Szövegösszemondó próbát akkor tartanak a színházakban, ha egy előadás már hosszabb ideje nem ment. Ilyenkor a színészek összemondják a szövegeiket.

Ha egy színész megbetegszik, vagy egyéb más dolog miatt nem tudja eljátszani a szerepét, akkor az őt helyettesítő színésznek beugrópróbát tartanak.

Vannak fotóspróbák is, amik általában a főpróbát előzik meg.