A színház épületének története Somossy Károly nevével kezdődött. Somossy már 1870-től bérelte a Nagymező utca 17. szám alatti épület egy részét, ahol 1884-től orfeumot is üzemeltetett Orpheum, majd Első Fővárosi Orpheum néven. Később Bródy Zsigmondtól 1890-ben 84.000 forintért megvásárolta a telket (helyrajzi száma 1926 óta: 29065). Négy év múlva ehhez szerezte meg – már nyilvánvalóan színházépítési céllal – a Mozsár utca 3–5. számú telkeket. A tervek elkészítésével a bécsi Fellner és Helmer céget bízta meg. A tervezésben a budapesti Schomann Antal is közreműködött.

A háború kitörésekor a „szórakoztató palota” bezárt, az orfeum aranykora véget ért, s ezzel együtt az a nosztalgikus korszak is, melyet később úgy emlegettek, hogy a „boldog békeidők”.

A vesztes világháború után, a trianoni béke aláírását követően szinte valamennyi fővárosi mulatót színházzá alakították át. Az amerikai színházi vállalkozó, Ben Blumenthal, miután megvásárolta a Vígszínházat, 1922-ben a Fővárosi Orfeumot is kibérelte Bálint Dezső örököseitől. A színháznyitási engedélyt azonban – tűzveszélyességre hivatkozva – csak hosszú huzavona után adták ki, ugyanis vészkijáratot kellett kialakítani a szomszédos Andrássy út 38. számú házon át. Növelték a nézőtér esését, hiszen ez régebben az asztalok miatt szinte vízszintes volt. A szeparékból nyitott páholyok lettek, mögöttük tágas büfé-dohányzót alakítottak ki, a színpad mélységét fokozták, és növelték az öltözők, műhelyek, raktárak számát. Ekkor önállósult végérvényesen a Moulin Rouge, az egykori télikert.

Az átalakított színház 1922. december 23-án Fővárosi Színház néven nyitotta meg kapuit, a Fővárosi Operettszínház elnevezést 1923. február 9-től használják. A nyitóelőadáson Heltai Jenő prológja után az Olívia hercegnő című operett következett, melynek zenéjét Buttykay Ákos, szövegét Földes Imre írta.

Az intézmény vezetői a Vígszínház hajdani operett-repertoárjából válogattak (Schubert–Berté: Három a kislány, 1922. december 25.; Kálmán Imre: Tatárjárás, 1923. január 14.), valamint Jean Gilbert (Marinka, táncosnő, 1923. február 24.), Robert Stolz (A kis grizett, 1923. április 8.), Kálmán Imre (A drótostót, 1924. szeptember 19.), Farkas Imre (A nótás kapitány, 1924. szeptember 19.), Lehár Ferenc (A három grácia, 1923. június 6.; Apukám, 1924. április 15.) új műveit mutatták be.

A teátrum Kabos Gyula és Bárdos Artúr igazgató idején Művész Színházként működött, prózai előadásokat tűztek műsorra. A Király Színház megszűnése után az épület az operett egyedüli otthona lett Budapesten, de 1963-tól teret adott az újabb zenés műfajoknak (musical, zenés játék stb.) is. 1966-71 között átépítették. 

A ma is használatos Budapesti Operettszínház nevet 1998-tól viseli a teátrum.

hirdetés