Mi a közös a Mamma Mia!-ban, a Nyomorultakban, a Cirkuszhercegnőben, a Mary Poppinsban,  Ghost-ban, az Oltári Srácokban, a Producerekben, a Volt egyszer egy csapatban vagy az Én, József Attilában? A zenés műfajokért rajongó közönség már biztosan rájött. Az előadások koreográfusa Tihanyi Ákos.

Őt kérdeztük munkájáról, feladatairól. 

Koreográfiának az átlagember azt tekinti, amikor a színpadon zenére táncolnak. Így van ez?

Nagyrészt igen. Ha mondjuk, egy színész A-ból- B-be közlekedik, azt nem a koreográfus csinálja, de ha ez már zenére van, és itt a kulcsszó a zene, akkor az már koreográfia.

Mennyire előre készül egy koreográfus egy munkára például a premierhez képest?

Sokkal előbb. Mondok példát. A Billy Elliotnak jövő júliusban lesz a premierje. A darab több szempontból elég speciális, egyrészt a gyerek szereplők miatt. Már most ki kell választani, hogy ki lesz a Billy Elliot, illetve kik lesznek, mert hármas szereposztásban fog menni. A gyerekek a kiválasztás után már elkezdik tanulni a koreográfiát. Amikor tudja már, hozzá jön a tánckar, majd a főszereplők. A tánckar mást csinál, mint a főszereplő, az énekes ensemble mást csinál, mint a táncos ensemble.  Az Ő koreográfiáikat külön-külön kell megcsinálni. Amikor már mindenki tudja, akkor engedem össze őket és akkor kiderül, hogy mit csináltunk.

Mamma Mia!- Madách Színház

A koreográfus mondja meg hány táncos legyen az előadásban?

Nem. Az mindig a koncepciótól függ.

Mi alapján döntöd el, mi az, ami tetszik és mi az, ami nem?

Nehéz velem, mert ez hullámzó nálam. Van olyan, hogy egyik nap tetszik, másik nap már nem tetszik. Akkor azon változtatok. Aztán kialakul a végleges koreográfia, amit a néző lát. A Nyomorultakból kb. 100 verzióm van a kezdetektől a bemutatóig.

Miben különbözik egy színésszel vagy egy táncossal dolgozni?

Mindenben. A táncosnak a teste a kenyere, a színésznek az agya a kenyere, de van ebben is különbség, zenés színész, prózai színész. Jelenleg a Thália Színházban az Alul semmi előadáson dolgozunk. Itt prózai színészekkel dolgozom, és nekem nagyon fontos, hogy ők mit gondolnak. Pont azért, mert azt szeretném, hogy ők sikeresek legyenek. Egyébként is azt szeretem megmutatni, hogy valakinek mi az, ami jól áll.

Mik azok a kellékek amit egy koreográfus használ?

Füzet, papír, ceruza, és egy iPad. Elsősorban én mindent leírok. Szeretek mindent rögzíteni, felvenni. De a legfontosabb az írás. Minden le van rajzolva. Mindent én szeretek csinálni, nem is hagyom, hogy más írjon.

Van társad, vagy asszisztensed?

Van több is. Az kell, hogy legyen mellettem valaki. Egy rendezőnek is kell egy külső szem, aki ott van, és mégis máshogy látja a dolgokat. Én azt szeretem, ha valaki meg meri mondani, hogy figyelj Ákos, ez nem jó.

És mondták már?

Mondták, persze. Azt nem mondom, hogy megváltoztatom, de el szoktam rajta gondolkozni és van, amikor igazuk van.

Ghost - Operettszínház

Nálad tudatos döntés volt a táncos létből a koreográfus létbe való átmenet?

Nem tudom, ezt így hozta a sors és nem is bánom. Semmi nem tart örökké, ugyanúgy ahogy táncosság sem. Nem gondolom, hogy ezt fogom életem végéig csinálni, sőt biztos vagyok benne, hogy nem.  

Van olyan munkád, amit mérföldkőnek tartasz?

Azt hiszem az első, A volt egyezer egy csapat. Nagyon szerettem azt. Amit nagyon szerettem még az az Én, József Attila előadás. Imádtam – ami sajnos nem megy már – a Tavaszébredést. Nekem szerencsém volt, olyan darabot nem kellett csinálnom, amit nem szerettem, mindegyiket szerettem egytől-egyig.

Mitől függ, hogy szereted-e?

A sztoritól és a zenétől legfőképpen. Szirtes Tamás olyan darabokat választ, ami garantált siker. Neki nagyon jó érzéke és szeme van ehhez, tőle nagyon sokat tanultam. De mondhatnám az Operettszínházat is,- ahol jövőre újra fogok koreografálni - hiszen Kerényi Miklós Gábortól is szintén rengeteget tanultam.

Mi az, ami neked kihívást jelent?

Minden munka. Azt szokták mondani, hogy én már rutinos vagyok. Ez nem igaz. Minden munkát a nulláról kell kezdeni. Lelkileg, szakmailag. Van, hogy azt gondolom, ezt nem tudom megcsinálni és aztán elkezdtünk dolgozni a casting anyagokon és életre kel a munka.  A Madách Színházban lesz egy általános nyílt casting, ahol tehetségeket lehet felfedezni. Volt már ilyen, mindig Mahó Andrea példáját mondom, ő így jött be oda és így lett Christine.

Mikor tekinted a munkádat sikeresnek?

A néző értékel.  Azt a színházat szeretem, ami néző centrikus. A Madách színháznak 99 %-os a jegyeladása, nekem ez a siker. Az egy más kérdés, hogy én hogy ítélem meg a saját munkámat. Kerülöm az előadásokat, amit csináltam. Nem nagyon szoktam megnézni őket, pont azért, mert másnap már mást csinálnék.

A premiernél már véget is ér a munkád?

Igen, ott vannak a szakemberek, akik ezt utána nagyon komolyan ellenőrzik. A koreográfia egy musicalben szent és sérthetetlen.

Ha az ember nézi egy koreográfiádat, akkor mondhatja, hogy ez egy Tihanyi?

Remélem, igen azt hiszem.

Nyomorultak - Madách Színház

Ilyen tehetséggel, mint a tiéd együtteseket szoktak alapítani.

Igen, ezt többen kérdezték, hogy miért nincs. Engem ez soha nem érdekelt. Én szeretek rendező alatt dolgozni, mivel én annyi szabadságot kaptam Kerótól tanár úrtól és Szirtes tanár úrtól is, hogy igazándiból mi együtt csináltuk ezeket a darabokat. Amit én egyszer szeretnék és megint picit közelebb kerülök hozzá az az opera. Egyrészt operát koreografálni, másrészt ott valamit csinálni. Az opera kifejezetten érdekel.

Van ilyen felkérésed?

Még soha nem kért fel senki operára, de remélem, hogy ez egyszer megadatik.