A tanárnőt Szigeti Hajnal kérdezte a Nők Lapjában. 

Lapszemle

Bagó Gizella elmondta: 

– Amikor megkapok egy növendéket, az első, hogy meg kell tanulnom őt. Hol tart zeneileg, hangilag, gondolkodásban, miben erős, mitől fél – hová tudunk fejlődni? Picit pszichológusnak is kell lenni. Orosz mesterem, Nyina Dorliak hívta fel a figyelmemet arra, hogy már abból, ahogy valaki megáll a zongora mellett, mi minden kiderül róla. Fel kell oldani a rosszkedvet, mert ha az illető feszült és ideges, nem tud felszabadultan énekelni. Ha szükséges, beszélgetünk az órák elején, főleg a szakmáról, mert ezer szállal kötődünk hozzá. Más ez, mint amiről a barátok beszélgetnek, komoly közös munka áll mögötte.

A tanárnő nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy Nyina Dorliaknál, a zongorista Szvjatoszloav Richter csodálatos kamaraénekes feleségénél tanulhatott öt évig Moszkvában. 

- Életre szóló élmény volt, hogy azokon a napokon, amikor Nyina az otthonában tartott órát, hallhattam Richtert gyakorolni. Egyszer megkérdeztem a professzorasszonyt, hogy ilyen korán felkelt már a mester, Mire azt a választ adta, hogy még le sem feküdt, mert az esti koncerten úgy érezte, nem tudott valamit tökéletesen megoldani, és ez nem hagyta nyugodni, ki akarta gyakorolni.

Különösen fontosnak tartja munkájában a zene és a próza kapcsolatát. Kevésbé jó hangi adottságú növendékekből is sokat ki lehet hozni- magyarázza- munkával, intelligenciával. 

Elmondta, hogy az énekeseknek is ugyanúgy folyamatosan gyakorolnia kell, mint egy sportolónak.

A tanárnő harmadik év végén szokott összetegeződni a tanítványaival. Soha nem ideges vagy fáradt, ha koncentrálnia kell rájuk. Sőt rendkívül segítőkész. Pápai Erikának Alma Mahlerről szóló előadásainak egyikén betegen kellett színpadra állnia - Gizella az egész előadás alatt  az ügyelő pult mellett állt és tanácsaival segítette.

A teljes bagó Gizella interjút a  Nők Lapja 2016/49. lapszámában olvashatjátok.

hirdetés