Úgy lesz valaki jelmeztervező, hogy már gyerekkorában is szeretett színházba járni és szerette a ruhákat is, és ennek a két dolognak szeretete egybefonódik?

Ha a színházba járást tekinteném a vágyaim alapjának, látva a jelmezek mába való helyezését, a mai világ modernizálását és elidegenedését, lehet, hogy már nem döntenék úgy, hogy jelmeztervező legyek. Ebben egy kis kritika is megbújik természetesen a mai igényeket illetően.

Igaz rád ez a sztereotípia?

Nem, nekem a sztereotípiák soha nem jöttek be. Olvasmány, mozi és TV film élményeim indítottak el. 10 éves koromban konkrétan kimondtam, hogy jelmeztervező akarok lenni. Néztem a nagy kosztümös filmeket és nem tudtam megunni. Ültem a TV előtt, lerajzoltam a ruhákat, majd elkezdtem áttervezni őket. A szüleim nagy megrökönyödésére bicikli helyett művirágot kértem a születésnapomra a ruhákhoz. Szerencsés vagyok, mert nagyon jó irányítással és nagyon jó emberek odafigyelésével sikerült a pályámon elindulni. Már nagyon fiatalon, 19 évesen a Katonában voltam tervező.

 Papp Janó Boleyn Annával-az egyik operababájával

Akkor te nagyon jól tudtál rajzolni.

Sokáig hadilábon álltam vele, nem szerettem rajzolni. Nem az az ember vagyok, aki papíron álmodik és aztán azt valósítja meg. Mindig azt mondom, hogy a papír mindent elbír, de nekünk emberekkel, egyéniségekkel, karakterekkel kell dolgozni. Ott van egy adott színészem, aki felmegy a színpadra, aki viseli a ruhát és nekem az a célom, hogy szeresse azt a ruhát, mert akkor lesz jó abban a szerepben, ha együtt tud élni a jelmezével.

Mondhatjuk azt, hogy ez más, mint a divattervezés, hogy itt a személy az első, aki a ruhát viseli és nem a ruha?

Így van, maximálisan így gondolom. Természetesen belekóstoltam a divattervezésbe, volt szerencsém Zoób Kati mellett dolgozni, csodás dolgok születhetnek ott a kifutón, de az egy más világ. Nekem kevés és üresebb.

Az irányt ki határozza meg?

Ma már nagyon gyakran a rendező. Régebben ez egy jobban összmunkának tekinthető feladat volt. Nagyon-nagy öröm, amikor egy olyan munkába csöppen az ember, ahol közös team munka folyik és valóban „szerelem munka” születhet. Ahol egymásra épülnek a gondolatok, egymásból építkeznek az alkotók. Ez az igazi és nem az, amikor mindenki teszi a dolgát és a végén összerakjuk, lesz, ami lesz.

A Monte Cristo grófja előadásán Gubik Petra Papp Janó jelmezében

Hol kezdődik, és hol végződik a jelmeztervezőnek a dolga?

A felkérésnél. Átküldik nekem a szövegkönyvet. Ha zenés előadás, akkor a zenét is. A zene nagyon-nagyon inspirál. Aztán elkészítem a skicceket, találkozom a rendezővel, aki a rajzokból látja, mit szeretnék és egyeztetjük az ő koncepciójával.

Ebben a fázisban azt is szereted tudni, hogy kire tervezel?

Természetesen. Ha ismerem a színészt, már látom és hallom magam előtt, ahogy ő azt játszani fogja, és konkrétan rá tervezem.

A színészekkel nem beszéled meg az elképzeléseidet?

Dehogynem, az olvasópróbán ott ül már az egész csapat. Rajzokkal, anyagmintákkal feltűzve, teljes költségvetési tervvel jelenek meg. Az utána történő időszakban egyesével szeretek mindenkivel leülni átbeszélni a dolgokat, különösen azokkal, akiket nem ismerek.

A költségvetést mindig elfogadják?

Általában nem. Sokallják, a felére lefaragják, és aztán ebből kell valahogy kihozni a ruhát. Sajnos a határozatlanság belengi a színházat mostanában, eléggé képlékenyek a próbafolyamatok, sok esetben az utolsó pillanatban lesz kész a produkció.

Mikor látod valójában először a ruhákat a színpadon?

Az öltözéses próbán, amikor már a díszlet is beáll. Ezt bizonyos színházak meg szokták előzni egy jelmezmegtekintéssel, ami az angoloknál egy show, de itt Magyarországon egy gyomorgörcs. Általában a próbaidő utolsó hete amikor bejáratódik a jelmez,de ha igénylik, már előtte beadunk töméseket, alsószoknyákat, abroncsot, fűzőt.

Mi az, amitől egy jelmeztervezőnek égnek áll a haja?

Amikor kávéfolttal a jelmezen jelenik meg a színész, hogy bocs, de leöntöttem véletlenül, vagy csirkecombot eszik az öltözőben jelmezben. Amikor a fodrászhoz jelmezbe ül be, és szanaszét gyűri a ruhát. Most már ezt tanítani kellene, régen erre nem volt szükség.

Az ékszer, a cipő, a kalap is a jelmezhez tartozik?

Természetesen. És a haj is. Már a terveken is feltüntetem, ha speciális frizurákat kérek.

Don Carlos jelmez

Mikor derül ki, hogy jó-e a jelmez?

A tapsrend mindig leleplező. Ott kibuknak azok, amik nem passzolnak össze.

Ez férfi szakma?

Női szakmának tekinthető. A divattervezők általában férfiak, a színházi világban ez nem evidencia. Talán a férfiakban jobban bíznak bizonyos szempontból a nők. Nekem izgalmas dolog, hogy sokszor női szemel, kell, hogy lássak, de ugyanakkor mégis férfiszemmel nézek rájuk.

Vannak kedvenc munkáid?  

Minden műfajból az első. Az első Katonás bemutatóval még álmodom párszor. Az első szegedi opera, a Don Giovanni.  Az első mesém, a Hókirálynő, amire az első Dömötör díjat kaptam a nyolcból. Ez azért is fontos számomra, mert a közönség szavazatai alapján ítélik oda. Az első kortárs balett előadásom Bozsik Yvettel, az első alternatív előadásom Halász Péter Fából faragott királyfija a frissen nyílt Katona Kamrában. A rendezőtől és a színészgárdától is függ. Büszke vagyok rá, hogy nagyon sok ma már legendává vált rendező velem kezdte a pályáját, Zsótér Sándor első hét, Alföldi Róbert első 3 rendezésében én voltam a jelmeztervező.

Múzsád van?

Vannak egyéni szimpátián alapuló „vonzalmak”. Most nagyon nagy boldogság, hogy Fullajtár Andreával dolgozhatom. De nagyon boldog voltam akkor is, amikor Kulka János azt nyilatkozta, hogy élete legjobb jelmeze az az Oberon jelmez volt, amit még a Bárka Színház legendás Szentivánéji álom előadáshoz terveztem.

Bánk bán: Gertrudisz operababa

Legendásak a klasszikus operavilág hősnőit megidéző babáid is.

Általában egy baba képvisel egy operát. Egy eszenciát próbálok összehozni az egész operából. Arra törekszem, hogy egy ruhában benne legyen egyszerre mind a 3 felvonás. Például a Toscánál benne legyen a templomi megjelenés is az első képből, de legyen benne a gyilkosság is. Ehhez persze nagyon pontos történelmi, szabászati, művészettörténeti, ruhatörténeti ismeret szükséges és egy nagyon-nagyon pontos személyrajz is, amiből felépítem azt a figurát.

Ha lenne egy könyv, ami rólad, vagy a színházi munkásságodról szólna, mi lenne a borítóján?

Ez nagyon nehéz kérdés. Azt hiszem, hogy a babák, egy-egy babából lenne egy részlet. A babáim én vagyok.

Megígérjük, hogy az operababáknak külön cikket szentelünk, mivel most nem tudtuk nektek bemutatni ezeket a csodákat hiányérzet nélkül.