Gyerekkorom óta színházat szerettem volna csinálni. Énekeltem, zongoráztam, szavaltam és sokáig kacérkodtam a színészettel, felvételiztem a Színművészetire, de időben láttam, hogy az a pálya nem az én utam. Végül a jogi karra jelentkeztem.           

            

Meghatározó évei voltak a Rock Színházas évek pályámnak. Nagyszerű csapat vett körül. Producere lehettem több olyan világhírű musicalnek, mint a Jézus Krisztus Szupersztár, az Evita, a West Side Story, A Nyomorultak,  a Rent, a Fame vagy a Miss Saigon, Dorian Gray, melyeket mi mutattunk be először Magyarországon, sőt az utóbbi musicalt sikerült Londonba is elvinni.

Sokat jártunk a West Endre előadásokat nézni, ami elsősorban nem szórakozást jelentett, hanem tanulást, tapasztalást, inspirációt. Mindig arra törekedtem, a mi előadásaink is kiemelkedőek legyenek és igényünk volt rá, hogy kövessük a nyugati mintát. Fontos volt számunkra az előadásaink híre, az, hogy beszéljenek róluk, hallassuk a hangunkat. Óriási dolognak tartottuk, hogy külföldi újságírók ültek a bemutatóinkon, és amire a legbüszkébb vagyok, a műfaj legnagyobb szerzői és producerei  - Tim Rice, Andrew Lloyd Webberen, Claude Michel Schönberg, Alain Bouble, Herbert Kretzmer, Stefan Heym,  a legnagyobb producerek egyike, Cameron Mackintosh - is elfogadták a meghívásainkat.

Ez az első olyan menedzsment volt Magyarországon, ami musicalénekesekkel foglalkozott. Az első musical ügynökség. Több énekest, táncost, rendezőt, díszlettervezőt menedzseltem külföldön, akik közül sokan ma is színházak vezető művészei. A menedzselés azonban nem egy hálás dolog, és nem is éreztem magaménak. Őrületes háttérmunkát végeztem azért, hogy a művészek kint maradjanak, elismerjék őket és jól érezzék magukat. Őrülten hiányzott az alkotás folyamata. Ekkor határoztam el, hogy magánprodukcióban újra színházat szeretnék csinálni és megkértem a Vámpírok bálja játszási jogát.

Nagyon hosszú tárgyalások sorozata következett és aztán nagyon sok színházat kerestem meg, míg végül nagy tortúra árán a  Magyar Színház befogadta a produkciót 2006-os tárgyalások után.

Tényleg fantasztikus, hogy telt házzal megy tíz éve és a musicalek gyöngyszeme lett a Vámpírok bálja. Sokan mondják nekünk, példaértékű az, amit létrehoztunk, és azt hiszem, ez így is van. A közönség imádja, és olyan mértékben lelkesednek a nézők, hogy aki egyszer látta az valószínűleg újra visszatér.

A férjemmel Póka Balázzsal, aki a produkció művészeti vezetője, kötelességünk a minőség megtartása miatt is minden előadáson ott lennünk. Minden este úgy kell játszanunk, mintha premier lenne. A tökéletességre törekszünk, hogy ne legyen egyetlen apró hiba sem.Tudom, tökéletes előadás nincs, de mindig arra kell törekednünk. Hatalmas munka folyik a színpadon és mögötte is iszonyatos munkát végez a műszak. Olyan csapat gyűlt össze, amire nagyon büszke vagyok.

Nem kell hatalmi szóval elintéznem, ha szeretnék valamit. Nyilván határozott vagyok, és kell, hogy az embernek tartása legyen, de a kollégáim tudják, mit várok el tőlük. Én mindig kérek, és megköszönni sem esik nehezemre. Nem túlzok ha azt mondom, mi egy nagy családként működő csapat vagyunk.

A hangzás. Mert az a legfontosabb. Ha az erősítés rossz, akkor az agyonvágja az előadást. Ezzel szemben vagyok a legkritikusabb. Énekelhet valaki szép hangon, lehet fantasztikus zenekarunk, ha rosszul szólalnak meg, akkor az élmény nem jut el a nézőkhöz. Persze minden másnak is működnie kell, mert a minőség a legfontosabb.

Jól dolgoztunk a Vámpírok bálja és a Sakk musicalekben Cornelius Baltus rendezővel, és most őt hívtuk meg, remekül ért a musical színészek egy-egy szerepben történő kibontakoztatásához. Autentikusak és hűek szeretnénk lenni a West End-i hagyományokhoz. A magyar alkotók  kiválóak, Kentaur díszlet .és jelmezterveivel elismert művész külföldön is, a koreográfusunk Túri Lajos Péter pedig nemcsak izgalmas koreográfiákat készít, de nagyszerű táncos is, sokan megcsodálhatták már a Vámpírok bálja szólistájaként. A világítástervezőnk Madarász János Madár, hangtervezőnk Szabó Viktor Színes és Fabian Grollier. A dalszövegeket Miklós Tibor magyarította, dramaturgként Farkas Niki dolgozik a produkcióban, a szöveget pedig Várkonyi Zoltán fordította magyarra. Zenei vezető Köteles Géza, zenei rendező Madarász Gábor Madi. Az előadás non replika jogát mi kaptuk meg először a világon és nagy eredménye tárgyalásainknak, hogy magyarul adhatjuk elő a világhírű musicalt, melyet már 17 országban játszottak. Elsőként megkapni a teljes változtatás jogát, elismerés nekünk, nagyon boldogok vagyunk.

Empátia.