Mikor találkoztál először Fekete Ernővel és mi volt az első közös munkátok?-

Fekete Ernővel még a 90-es évek közepén találkoztam, egyoldalú volt ez, mert egy vizsgában láttam a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Hogy mikor beszéltem vele először, nem emlékszem. Annak az osztálynak készítettem egy vizsgát, akkor többször találkoztunk – értelemszerűen.

Szerinted miért Fekete Ernő alakít téged az előadásban?-

Eredetileg Ötvös András játszott volna, de Ő elhagyta a Katonát. Nem tudom, miért rá osztotta Pintér Béla a szerepet. Én nem kérdeztem tőle, mert számomra evidens volt. Apám egyszer látott az Astoriánál egy buszból, de kiderült, hogy nem én vagyok, hanem Fekete.

Szoktak téged utánozni? Hogy fogadod a rólad mintázott "karikatúrákat"?-

Szoktak. Úgy tudom, minden osztályom első dolga az, hogy utánozni kezd, sokszor már akkor, amikor nem is ismernek. A sikeres felvételi után találkoznak régi osztályom tagjaival és azok megmutatják, hogy miket csinálok, hogy’ beszélek és átveszik. Bölcs derűvel igyekszem figyelni ezeket a kísérleteket.-

Jártál valaha Háromszéken?-

Soha. 

A főiskolán találkoztam vele először és ott is volt az első közös munkánk, Örkény Kulcskeresőkje, persze én már előtte is láttam színpadon, filmekben.

Pályám elején, ha jól emlékszem az Árkádia című előadás kapcsán egy kritikus örömét fejezte ki, hogy a fiatal Fekete Ernő végre a saját hangján szólal meg, nem -mint addig- Máté Gábort utánozza, én akkor ezt meglepve olvastam, én nem Máté Gábor imitátorként definiáltam volna annak idején magam, de nem hiszem, hogy ezért kaptam ezt a megtisztelő szerepet. Sokkal inkább azért, mert Ötvös András (aki a színház belső paródiaműsoraiban rendszeresen utánozta Gábort) elszerződött a színháztól.

Nem.

Sepsiszentgyörgyön több ízben is de a környéken nem. A számos erdélyi utazásom során más vidékeket látogattam meg.

A felvételijén is látnom kellett (Hegedűs D. Géza indított osztályt), de erre nem emlékszem. Annál jobban az első éves zenés vizsgájukra, ahol az osztály kórusát vezényelte, bámulatos muzikalitással. Bizarrul sovány, beesett arcú, nagyon energikus figurának láttam. Még egyetemi hallgató volt, amikor zeneszerzőnek kértem fel egy Kleist rendezésemhez, nagyszerű munkát végzett. Hogy miben dolgozott velem elsőnek színészként? Talán Ibsen Vadkacsájában Gregers, vagy Ödön von Horváth Mit csinál a kongresszusában az egyik főhős. Nem tudom már, melyik volt előbb, és nem is biztos, hogy nem egy harmadik szerep, amire most nem emlékszem.

Gondolom Elek Ferinek nagyobb változást kellett volna eszközölnie a saját alkatán, tehát tipológiai okokból; meg talán azért, mert jó alany vagyok ábrázolásra egy bohóc-vénájú színésznek.

Sajnos egyetemi növendékeimet sosem láttam, amint kicsúfolnak, pedig nyilván. De a rendes évi szilveszteri paródiaműsorban a Katonában gyakran szerepeltetnek, meg annak idején a kaposvári büfében Koltai Robi sem kímélt. Kedvemre való, mulattat, hogy éles szemű, kaján emberek tükröt tartanak nekem.

Sajnos soha, de most már majd mindenképpen. 

Mikor találkoztál először Ascher Tamással és mi volt az első közös munkátok?-

Színművészetisként Bodó Viktorral készültünk egy Oidipusz vizsgára, ami az egyetem aulájában játszódott. Ott, egyszer csak mint egy jelenés, feltűnt egy üvegajtó mögött egy borzas, eszelős tekintetű, ádáz alak, aki leste és mulatta, ahogy kínlódunk. Ő volt Ascher Tamás. Ekkor láttam őt először, azóta is emlékszem erre a képre.Később, még főiskolás voltam, amikor felkért a Kleist írta Bosszú rendezése zeneszerzőjének. Ez volt az első közös munkánk.

Mert alkatilag valószínűleg leginkább rám lehetett kiosztani ezt a szerepet.

Nem jellemző rám, hogy parodizáljak, a környezetemben mindig voltak erre sokkal fogékonyabb és elszántabb emberek.

Diákkoromban egy debreceni amatőr társulattal vittünk oda egy előadást és jártuk be a vidéket vele. Valamint egy ottani gimnáziumi testvérosztállyal csereüdültünk több ízben.