A legkeresettebb magyar táncfilmes, egykor kiemelkedő tehetségű klasszikus balettművész, akinek bokasérülése véget vetett a tánc-álomnak. Azóta többek között a Bécsi Opera, a Zürichi Ballet & Balance, az ORF Televízió, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Győri Balett, a Pécsi Balett, a Szegedi Kortárs Balett állandó filmese. Imádja a klasszikus zenét, a biciklizést, meg a szőlőt, főleg a Fontányiékét. Nem ok nélkül, a híres borász lánya rabolta el a szívét. Gréta mára búcsút intett a Pécsi Művészeti Szakközépiskolának  és mindenben társa Delbó Balázsnak.

„-2004-ben, amikor a pesti Operában táncoltam, Irina Tsymbal, az akkori párom, a társulat szólistája elhatározta, hogy vesz egy handycam-et, mert fel akarja venni a próbáit. Éppen Hágába utaztunk a Coppeliával, ahova én is kimentem, de abban csak egy pici szerepem volt, így volt időm mindent rögzíteni. Az égvilágon mindent. Mikor hazajöttem, az egyik kollégám adott egy szoftvert, amivel összevághattam az anyagot. Betöltöttem, elkezdtem játszani vele. Mivel a ritmusérzékem elég jó, így a tempót rögtön felhasználtam, megéreztem, hogy ezzel nagyon jól tudok manipulálni.” 




Ez volt az első Delbó-film. Eszméletlen nagy sikere volt a művészbüfébeli vetítésen. Balázs ekkor döntötte el, hogy a tánc mellett a filmezéssel is megpróbálkozik. Közben a Bécsi Operaházba szerződött, ahol 3 évad után a már említett bokasérülés miatt abbahagyta táncos pályafutását.

„-29 éves voltam. Egy évvel később ismét megoperáltak, akkor ugyan sikerült, de addigra már nem volt szerződésem. Talán táncolhattam volna még egy pár évet valahol, de ennek így kellett történnie. Egy táncos önszántából soha nem hagyja abba. Egészen addig húzza, amikor már kínos, és a kollégák mondják meg, hogy már nem kéne erőltetni. Én a csúcsponton hagytam abba és mindenki úgy emlékszik rám, milyen jó táncos volt a Delbó. Ebből a mai napig profitálok. Ennek is szerepe lehet abban, hogy például Pataki András és Juronics Tamás megbíznak bennem, és személyes tapasztalat nélkül felkérnek a 30 évük megfilmesítésére. Ismertek annak idején táncosként és talán van náluk hitelem.”

De mindezek előtt még a balett szólótáncos belépőkártyát munkanélküliségi igazolványra kellett cserélnie egy idegen országban. Egy teljes évig csak kisebb alkalmi videós munkák, majd újabb fordulat jött.

„- Egy volt kolléga a Bécsi Operából, aki nagyon sok embert ismert, felhívott, hogy „figyelj Balázs, van egy kazah nagykövet-feleség, aki újságíró volt régen, most folytatni akarja a tévés karrierjét, egyszemélyes stábot keres, és én rád gondoltam”. Azt mondta, televíziós híreket kell csinálni. Mikor letettem a telefont, bekapcsoltam a tévét és vadul jegyzetelni kezdtem: vannak vágások, mit mutatunk meg, hogyan mutatjuk a beszélőt, melyik oldalról, satöbbi. Gyakorlatilag képezni kezdtem magam a tévéből, hogyan kell egy híradós anyagot létrehozni. Három évig tudósítottuk a kazah nemzeti tévét. Egész Európát beutaztuk. Olyan emberekkel interjúztunk, hogy néha megremegett a kezem, mikor egy perc állt rendelkezésemre, hogy fénnyel, hanggal beálljak és jött az alany. Ezt sajnálom a fiatalság elmúlásában, mert azzal együtt jár a naivitás, és így csinál meg az ember sokszor olyan dolgokat, amikre később már nem vállalkozna, mert tudja, mi a buktató benne. Én a naivitásnak, kíváncsiságnak, félelem nélküliségnek nagyon sokat köszönhetek, mint táncos is. Nem akartam persze világ életemben a kazah tévének dolgozni, az volt a vágyam, hogy a táncos múltammal színházi anyagokat, kisfilmeket csináljak. Mindig csodáltam a hollywoodi előzeteseket, ezek kegyetlen jók, már csak azért is, mert az estek hatvan, hetven százalékában sokkal nívósabbak, mint maga a film. És ez a lényeg. Miközben néztem, elhatároztam, hogy ezeket akarom beemelni a színházi trélerekbe.”

Delbó Balázs és párja, Gréta.

2010-ben új balett-igazgató érkezett a bécsi Staatsoper élére a híres balett sztár, Manuel Legris személyében. Balázs ismeretlenül bekopogtatott, és pár hónap múlva ismét a Bécsi Operában dolgozott, ezúttal, mint az opera és balett társulat filmese.

„- Sok művésszel, együttessel forgattam, de volt egy pont, amikor azt mondtam, tök jó, hogy ezt így mindenki elfogadja színházi berkekben, de olyan munkákat akarok kiadni a kezemből, amire egy tévés is azt mondja, hogy rendben van. Találtam Pesten egy vezető operatőrt, aki egyszemélyes kurzust adott nekem és végigcsináltam a teljes filmes tanulmányokat az alapoktól. Az pedig már tényleg hihetetlen fordulat, hogy a szerelmem, Fontányi Gréta személyében olyan emberrel találkoztam, aki elképesztően tehetséges és úgy vág, hogy néha megdöbbenek. Ráadásul megbízható, lelkiismeretes. Több emberrel próbálkoztam, de vagy nem tekintették sajátjuknak a munkát, vagy nem voltak túl jók. Ez a szakma ugyanolyan, mint amikor azt mondjuk, kétfajta táncos van az egész világon: az egyik meg tud mozdulni, a másik nem. Lefordítva: egy táncos foroghat nyolcat, lehet tökéletes technikája, ha hiányzik belőle a tehetség, a spiritusz. Ilyen a képi látás is. Veleszületett adottság.”



GKT