"Ez a változat kizárólag erre az alkalomra készült." - interjú Alföldi Róberttel az Orgia című felolvasóestjéről
2018-05-22 22:55:00
A Zsidó Művészeti Napok (ZsiMü)
programjaként május 30-án a MOMKult
színháztermében Alföldi Róbert
felolvasóestjét hallhatja a közönség. Részletek hangoznak el Zoltán Gábor Orgia
című művéből, Lukács
Miklós cimbalomművész közreműködésével, Csáki Judit szerkesztésében.
Zoltán
Gábor úgy érezte, talán még Radnóti Töredékének sokat idézett sorai – ,,Oly korban éltem én e
földön,/ mikor az ember úgy elaljasult,/ hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak
parancsra…” – sem tudják érzékeltetni
a hét évtizeddel ezelőtt történtek iszonyatát. Hogyan is volt az, hogy önként,
kéjjel öltek? Budapesten, a kellemes,
hangulatos tizenkettedik kerületben. Magyarok, más magyarokat. Ez
foglalkoztatta a szerzőt, aki 2011-től dolgozott az Orgián. Feltárta a
Szálasi-párt tizenkettedik kerületi tagjainak teljes listáját, és lehetőség
szerint végigkísérte életük alakulását. A szervezet vezetői kezdetben tanult
emberek voltak, majd a helyükbe lépett „mesterek”, például Vidra Mihály fodrász
(a regény egyik szereplője) vették át az irányítást, hogy aztán ők is átadják
helyüket a még kevésbé képzett, de náluk is könyörtelenebb „feltörekvő erőknek”.
A tizenkettedik kerületi nyilaskeresztes pártszervezet kivételesen jól működő
csapat volt – azért is lehetett a maga szempontjából annyira sikeres. Ezek az
emberek nem szörnyetegek voltak, de gyűlölet fűtötte őket, és odaadóan hittek a
hungarizmus eszméjében. Mindent és mindenkit el akartak takarítani az útból,
ami, aki szerintük a nemzet boldogulásának útjában állt. Ők az Orgia szereplői, az ő cselekedeteiket és
gondolataikat ismerheti meg Alföldi Róbert felolvasóestjének közönsége. Amit
pedig nem lehet szavakkal elmondani, azt Lukács Miklós virtuóz improvizációi csalogatják
elő a cimbalom húrjaiból.
Alföldi Róbertet Horváth L. Katalin kérdezte.
Kinek az ötlete volt, hogy felolvasóest formájában foglalkozzatok
Zoltán Gábor Orgiájával?
A
ZsiMü keretében két évvel ezelőtt hasonló formábban olvastam fel Konrád György Kutató
kezek című művét. Szerettünk volna olyan irodalmi anyagot találni, ami ahhoz
hasonlóan annyira erős írás, hogy fontos, hogy ne csak belső hangon, hanem
kimondott szavakban is megszólaljon. Vadas Vera kereste meg Csáki Juditot, és ő
ajánlotta Zoltán Gábor nagyon fontos és megrendítően szembesítő művét.
Csáki Judittal
közösen döntöttetek arról, hogy mit emeltek ki, mit húztok ki az Orgiából?
Judit
készített egy szerkesztett változatot, és azon kezdtünk el együtt dolgozni.
Nagyon nehéz olyan változatot csinálni ebből az anyagból, amiben ott van a
korábban említett kihagyhatatlan szembesítés, ugyanakkor mégis egy kvázi
előadás szövege. Ez a változat kizárólag erre az alkalomra készült. És nagyon
köszönöm Zoltán Gábornak a bizalmat, hogy teljesen szabad kezet kaptunk tőle.
Szerkesztés közben
– akár ösztönösen – alapul vettétek-e a ZsiMü programjaiban is szerepelő, korábban
Szó és zene, Esterházy halála óta Össz-Hang címen futó felolvasóesteket,
amelyeken szintén zenészek improvizáció erősítik vagy ellenpontozzák a szóban
elhangzottakat – egyikük éppen Lukács Miklós?
Nem.
Önálló mű, önálló megközelítés, és nagyon fontos a két előadó személyisége – kvázi
azon keresztül közvetít.
Röhrig Géza ezt mondta egy beszélgetésben:
,,Optimizmusra
semmi okunk, a gépezet tovább működik, csak rafináltabban. Auschwitzot nem az
akkori szélsőjobb csinálta, hanem azok, akik a Nagykörúton nyugodtan
sétáltatták a kutyájukat, miközben sárga csillagos embereket tereltek a
gettóba. Konszolidált polgári életet élő emberek, köztük ügyvédek, orvosok
semmilyen szolidaritást nem mutattak fel, inkább behúzták az ablakaikon a
függönyöket. Nem azoktól kell a legjobban tartani, akik ma ócska, helyesírási
hibáktól hemzsegő uszító kommenteket írnak a site-okon, hanem attól a hallgatag
többségtől, amelyik szemet huny. Azoktól a járókelőktől, akik akkor nem voltak
szolidárisak a zsidókkal; mint ahogy ma nem azok például a cigányokkal vagy a
menekültekkel.”A mai magyar táradalom mélységesen mély
erkölcsi válságában mit tehetünk, hogy ne ismétlődjön meg hasonló tragédia?
Azt,
hogy mindenki megteszi, amire a saját kis mikroközösségében lehetősége van. Mert
mindenkinek van, valamire. Ha másra nem, arra, hogy nyitott füllel, szemmel él,
és beszélget, és hisz abban, hogy senki nem születik eleve rossznak; hogy nem
gondolja saját magát másoknál okosabbnak, legfeljebb szerencsésebbnek; hogy nem
kerül olyan élethelyzetbe, ahol a valóságot már nem valóságnak érzékeli. Igenis
is ma is vannak olyanok, akik kutyát sétáltatnak és közben másokat hibáztatnak
indulattal, agresszióval a saját szorongásaikért, és azért, mert az életük
szerencsétlen és reménytelen. És vannak olyan politikai irányzatok, amik ezt
kihasználják. Kihasználják az emberek szerencsétlenséget. Ezért kell beszélni.
Ez az első lépés, de lépés, hogy beszéljünk.
Alföldi Róbert
Hozzájárulhat-e
egy-egy művészi produkció, színházi előadás, illetve egy következetes művészi
magatartás ahhoz, hogy a regnáló hatalom szándéka ellenére értőbben,
emberibben, nagyobb empátiával viszonyuljunk egymáshoz?
Ha
nem hinnék ebben, akkor nem csinálnám. És minél bonyolultabb és félelmetesebb a
valóság, annál inkább hiszek ebben.
Van-e olyan fórum,
ahol – egymás közt – szóba kerül a művészek ez irányú felelőssége?
Azoknál,
akik úgy csinálnak színházat, hogy hisznek a társadalmi hatásában, fórum a
mindennapi munkájuk, az előadások és a saját belső meggyőződésük, ami felelősséggel
ruházza fel őket. Igen, a színház fórum. Egymással és a nézőkkel is.
Kiknek és miért
ajánlod az Orgia felolvasóestjét?
Most
a szó legszorosabb értelmében, mindannyiunknak. Minden magyar honfitársamnak.
Mert nem ismerjük a valóságunkat, a történelmünket, és azt, hogy kik is vagyunk
valójában. Hogy kikké válhatunk, ha nem figyelünk egymásra.
L. Horváth Katalin
hirdetés
hirdetés
Ajánló
Dennis Martin: Die Päpstin A pápanő
József Attila Színház
Dorian Gray
Spirit Színház
István, a király
Budapesti Operettszínház
Káosz
Karinthy Színház
Teszt ajánló
NEKED AJÁNLJUK
Meseautó akkor és MOST!
Filmről színházba
Óceánia, Asbóth u. 22. Az Örkény Stúdió '84 c. premierjén jártunk.