A félelem
megeszi a lelket kisebb
bravúrszerepei után a férjgyilkosok „királynőjét”, Velma Kellyt formálja meg
Parti Nóra Alföldi Róbert készülő Chicago rendezésében az Átriumban.
A színésznőt Szentgyörgyi
Rita kérdezte.
A
musicalek eddig elkerültek a pályádon, Az Őrült Nők Ketrecében is csak
pár sort énekelsz az előadás végén. Hiányzott a színházi palettádról a zenés
műfaj?
Soha nem
gondoltam volna, hogy negyvenhárom évesen kapok énekes-táncos főszerepet. A
legmerészebb álmaimban sem hittem volna, hogy musicalben vehetek részt,
ráadásul Alföldi rendezésében. Rendkívül boldog vagyok ettől a lehetőségtől.
Nagyon komplex, szép és kemény feladat adatott meg azzal, hogy táncolni,
énekelni kell egyszerre, és jó esetben át is adni valami tartalmat a nézőknek.
A Chicago
eredeti változata a ’20-as évek Amerikájának revüsített bűnbulvárját hozza
közel. Milyen társadalmi közegbe helyezi az Átrium előadása Roxie Hart és Velma
Kelly rivalizálásának a történetét?
Robi
sötétebb, karcosabb, mai szocioközegben képzeli el a Chicagót. A kiindulási
pont korunk sztár- és celebvilága. Bárkiből lehet sztár egyik napról a másikra,
gyakran anélkül, hogy valódi érték lenne mögötte. És amilyen gyorsan befutott,
olyan gyorsan le is zuhanhat. A mai világ is celebeket gyárt, egy egész team
munkájának az eredménye, hogy valakit kiragadnak a környezetéből, és két hét
alatt sztárt csinálnak belőle.
Parti Nóra a Chicago olvasópróbáján / Fotó: Mészáros Csaba
Milyennek
látod Velma Kelly karakterét?
Velma egy
nagyon egyszerű, mélyről jött táncosnő, aki rajtakapta a pasiját a saját
húgával, és hirtelen felindulásból végzett velük. Külsőre teherbírónak mutatja
magát, de szerintem, amint kitisztult az agya, beledöglött abba, hogy megölte a
testvérét. Jó csaj, dögös. Hirtelen sztár lesz belőle, ami egyfelől súlyokat
rak rá, másfelől fájdalommal jár, amikor megjelenik a színen a frissen börtönre
ítélt, nála fiatalabb Roxie Hart. Velma kapaszkodik azért, hogy visszakerüljön,
hiszen negyvenévesen ő már nem olyan kelendő. Az örökké fiatalnak maradni
kérdése, problematikája is nagyon szépen megjelenik a darabban. Manapság egy
negyvenes nő már kvázi öregnek számít.
A hírnév a halálbüntetés elkerülésének az
egyetlen lehetséges alternatívája Velma számára?
Velmának a
túlélési ösztön a fő motivációja, a sztárságot a világ rakja köré. Robi
rendezése nagyon élesen vázolja a börtön működését, az ott lévő hierarchiát, a
szerepek leosztását ebben a kis zárt világban, ami ugyanolyan, mint amúgy a
nagy világban. Minden lánynak külön története, sorsa van a börtönben, viszik
magukkal az életük terhét. Nagy csomagként oda lesz téve az emberek elé a Chicago,
mint egy tükör, amiben megláthatjuk azt,
amiben élünk, azokat, akikért rajongunk. Robi rendezése az orrunk elé tolja a
valóságot.
A showbusiness árnyoldalához tartozik, hogy
hatalmi pozícióból hogyan lehet kihasználni a másik embert testileg-lelkileg.
Sokan
belehalnak ebbe, ha nem is fizikai értelemben, de lelkileg. Velma karakteréből
kiindulva engem leginkább az a kérdés foglalkoztat, hogy milyen az, amikor
valaki a legtetejéről hirtelen a legmélyebbre zuhan. Tegnap még rajongtak érte,
másnap már érdektelenné válik.
Szatory Dávid és Parti Nóra A félelem megeszi a lelket előadásban / Fotó: Mészáros Csaba
A saját
pályádon mennyire érezted azt, hogy lemaradtál lehetőségekről pusztán azért,
mert nem mentél bele bizonyos játszmákba?
Én eleve
elzárkózom a játszmáktól. Nem szeretem. Minden esetben személyes döntésen
múlik, hogy az ember mit kezd a felkínált lehetőségekkel, mit vállal be.
Hogyan
állsz azzal a kihívással, amit a dal- és táncbetétek jelentenek?
Jó
hallásom van, hamar megtanultam az énekszámokat, inkább azt tartom furcsának,
hogy zenével még nem közöltem a színészi pályám során. Jelenleg még bonyolult
képletnek tűnik egyszerre énekelni és táncolni, a lépéseket figyelni, másfajta
gondolkodást igényel, mint szöveget mondani. De szerencsére Vári Bertalan
személyében csodálatos koreográfusunk van, hihetetlen türelemmel kezel minket.
Nagyon örülök annak, hogy nem csili-vili, nőies, könnyed, csábos táncot kell
lejteni, hanem sokkal inkább földközeli,
fájdalmakkal teli mozdulatsorokat.
A
közvélemény, az egyén manipulálhatósága a közös szál a Chicagóban és az
előző közös munkádban Alföldivel, A félelem megeszi a lelketben,
amelyben négy karaktert is hozol.
Jóval
intimebb, halkabb, kisebb közegben játszódik A félelem..., mint a Chicago.
Remek próbafolyamat volt, ami az előadáson is látszódik. Ezért tudunk könnyen
átsiklani egyik szerepből a másikba. Ahogy felveszem a másik szereplő ruháját,
rögtön jön vele a hangja, a gondolatvilága, az érzelmei. Amit közösnek érzek a
Fassbinder-átiratban és a Chicagóban, az a látásmód, hogy tessék, nézzétek
meg, ebben éltek. A színészi pályám nagy ajándékának tartom, hogy a Robival
közös munkákban mindig hitelesen, őszintén, bátran beszélhetünk fontos
dolgokról.
Szentgyörgyi
Rita
Ha nem szeretnél lemaradni az Átrium Chicago előadásáról kattints a lap alján a jegyekért!
hirdetés