Az Őrült
Nők Ketrece homofób
képviselője, A félelem megeszi a lelket idegengyűlölő kisemberei után
pozitív figurát hoz a gyilkos nőkkel és gengszter fazonokkal benépesített
Chicagóban. Az átváltozásokban jeleskedő színész a szeretőgyilkos Roxie Hart
férjét alakítja az Alföldi Róbert rendezte társadalmi revüben.
Amos
Hart figuráját a legtöbb Chicago-feldolgozás slemilre, tesze-toszára
veszi. Milyen karakternek látod őt? Amos egy
nyomorult, szeretethiányos pali, akit a felesége, Roxie csúnyán átver és
megvezet, miközben Amos az életét végigkísérő szeretetlenségét vele próbálná
enyhíteni. Ez a kapcsolat valójában nem működik, és ezt Amos személyes
kudarcként éli meg. Sorsa végül drámai módon teljesedik be.
Miben
határoznád meg Alföldi koncepciójának a lényegét?
Mint ahogy
Az Őrült Nők Ketrecében, Robi ezúttal is a musical mélységeit keresi. Ez
a Chicago nem az a Chicago. Alföldi a húszas évek Amerikájában
játszódó művet megpróbálja kissé a
magyar valóság felé ferdíteni, vagy inkább egyenesíteni. A média manipulatív,
mocskos, hamis illúziókat keltő világán keresztül mutatja be, hogy a
szegénység, a sikertelenség, a szeretetlenség, a boldogtalanság milyen ördögivé
képes aljasítani az embert.
Mihályfi Balázs a Chicago próbáján – fotó © Szilvás Zoltán
Mr.
Hartot nem fenyegeti a senkiből valakivé válás „veszélye”?
Ő a labda
a pályán, akit jobbra-balra ütögetnek. Jó kis „teniszmeccsben” veszek részt. De
talán Amos az egyetlen figura a darabban, aki reményeim szerint kivívhatja a
nézők együttérzését, és az ő drámája talán aprócska katarzist is okozhat. Ha
jól csináljuk!
Mennyit
foglalkoztok a megcsalt, becsapott, elárult férj eredettörténetével, múltjával?
Az alapmű
sem pszichologizálja agyon Amos és Roxie Hart viszonyát. A történet egyszerűnek
tűnik, de ebben az esetben a színész, azt hiszem, több lehetőséget kap az
egyszerű szórakoztatásnál. Amosnak van egy monológja, amelyben elmondja, hogy a
szülei mostohán bántak vele, semmibe vették. Egyszer arra ment haza, hogy a
szülei elköltöztek. A gyerekkori trauma meghatározza a sorsát, a világhoz való
viszonyát. Folyamatosan küzd a maga nyomorával.
Hogyan
értelmezitek az ő szerepét, mint a sztárcsináló gépezet egyik fogaskereke Roxie
celebbé válásában? Az a cél,
hogy a celebgyártásból valami hasznot húzzanak. Kitalálják, hogy mindenféle
pólót, kutya, macska plüssállatot elneveznek Roxie-ról, aminek nagy keletje
lesz, eladják a népnek, amelyik imádja az új keletű sztárt, és rengeteg pénzhez
jutnak. Amosnak szerető férjként kell tündökölnie Roxie mellett – ami persze
nem esik nehezére, hiszen szerelmes belé. Bevállalja a nő által elkövetett
gyilkosságot, a gyereket, ezzel erősítve Roxie pozitív lényét, azt remélve,
hogy megnyerik a tárgyalást.
Szakavatott
tolmácsolója vagy a kisemberek virtuóz ábrázolásának. A félelem megeszi a
lelket című előadásban villámgyors váltásokkal alakulsz át bajszos
szomszédasszonyból boltossá, macsó férjből gyári munkássá.
Érdekes
ugrálni egyik figurából a másikba, de ez nem okoz problémát, mert annyira
pontosak a figurák, amelyeket Alföldi kitalál. Az ő munkamódszere, hogy
meghatározza a kereteket, de azért a színészt is engedi „festeni”. Harminc év
alatt jó néhány rendezővel dolgoztam, de kevés olyannal, aki úgy jött be a
próbákra, hogy pontos elképzelése volt arról, mit szeretne. A próbák mostani
stádiumában részemről egyfajta teljesítés működik, a rendezői szándék
megértése, de a munka előrehaladtával egyre élvezetesebbé válik a dolog.
Visszatérve A félelem megeszi a lelket előadás figuráira, azokban
jócskán van karcos, fekete humor. És azt nagyon szeretem.
Brasch Bence, Mihályfi Balázs, Alföldi Róbert a Chicago próbáján – fotó © Lakatos
Péter
Egyszerre
kell karcosnak lenni és drámai feszültséget teremteni a kirekesztő társadalmi közeget lemodellező szerepekben.
Lényeges kérdés számodra, hogy társadalomkritikus előadásokban vegyél részt?
Hogyne,
fontos, hogy a választott darab, a rendezés reflektáljon arra, ami körülöttünk
történik. Nagyon kritikus vagyok a minket körülvevő világgal. Öröm számomra, ha
egy-két mondatot találok a szerepeimben, amihez abszolút közöm van. A félelem megeszi a lelket című
előadásban a boltos úrnak eleinte szélsőséges megnyilvánulásai vannak az
idegenekkel, a más kultúrából érkezőkkel szemben, de a történet végére
csodálatos átalakulásnak lehetünk tanúi. Azt mondja: megoldható a probléma,
próbáljuk megérteni és elfogadni a másik embert. Ezeket a meséket érdemes
elmondani.
A Chicago
milyen tükröt tart a közönség elé?
Olyat,
amelyben megláthatják, hogy bizonyos társadalmak bizonyos fejlettségi szintjén
abszolút elfogadásnak örvend a munka nélkül, hazugsággal, manipulációval,
törleszkedéssel elért dicsőség, hírnév és vagyon.
Az interjút készítette: Szentgyörgyi Rita / Átrium
A Chicago előadásra jegyeket
ide kattintva, vagy a lap alján tudtok vásárolni! Júliusra még van pár jegy!
hirdetés