Sághy Tamás a címszereplőt, II. Andrást testesíti meg Fehérváron a Nemzeti
Emlékhelyen felállított színpadon a Koronázási Szertartásjátékban. A Vörösmarty Színház színésze tavaly Bánfi
Lukács érseket alakította.
Ez a nyarad sem a kikapcsolódásról fog szólni, a Koronázási
Szertartásjátékok sajtótájékoztatójáról Siófokra siettél, most pedig Egerből
estél be a próbára.
Egerben negyedik éve játszok, mindig
jó kis csapat jön össze, szívesen megyek. Miután feleségem is benne volt a
darabban, megpróbáltuk összekötni a kellemest a hasznossal, így szerencsére
együtt is lehettünk. Régebben már játszottam a párommal, Román Jucival a József
Attila Színházban, most Egerben a Kölcsönlakás darabban pont a feleségemet
formálta meg.
Egy könnyed nyáresti darab után tehát, egy komolyabb, történelmi
következik.
Fiatal koromban számos zenés,
oldottabb darabot játszottam, azok voltak túlsúlyban, bár szerencsére műfajilag
elég széles palettán mozogtam. Szerencsésebb, ha műfajilag váltják egymást a
darabok, mikor drámákban játszok, akkor persze üdítőbb darabokra vágyok, de
ugyanez fordítva is igaz.
Harmadik alkalommal kapsz szerepet a szertartásjátékban, milyen érzés a
címszereplőként a színpadra állni?
Megtisztelő, hogy megkaptam a
főszerepet, izgalmakkal várom, hogy mi bontakozik ki a történetből. Sok időm még
nem volt a szövegkönyvet átnézni, de igyekeztem emlékeimet felidézve egy képet
kialakítani II. Andrásról. Izgalmasnak találom a személyiségét, nehéz
bekategorizálni, hogy ő most éppen jó vagy rossz király, pont ezért érdekes,
mert az életben mi sem vagyunk feketék-fehérek. II. András egy olyan ember
lehetett, aki megpróbálta a lehető legjobb döntéseket hozni, de nyílván vannak
kényszerpályák, amelyek végül fordulatokban gazdag életet eredményeztek neki.
Eddigi ismereteid alapján magyar királyunk színpadra vitelében mire
fogsz törekedni?
Olyan embert szeretnék
ábrázolni, aki felelősségteljesen próbálja meg az országot vezetni, s
mindemellett a családfő szerepét is betölti. Számára komoly vívódással járt,
hogy mikor milyen döntéseket hoz. Első feleségét, Gertrúdot meggyilkolták, férjként
komoly veszteség érte, és politikailag is kudarccal nézhetett volna szembe, ha
kibontakozik egy polgárháború. Erre találunk is utalást a szövegkönyvben. Mikor
fia számon kéri, hogy az elkövetőket miért nem keményebb kézzel bünteti, apja
ezt válaszolja: ők nem trónra törtek, hanem büntetni jöttek. Személy szerint én
ebből arra merek következtetni, hogy levon egyfajta konzekvenciát, hogy máshogy
is kezelhette volna a helyzetet. Azt a küzdelmet is igyekszem bemutatni, hogy
hogyan próbálja meg a rossz döntéseit orvosolni, mint például volt az
Aranybulla bevezetése, ami túl azon, hogy egy korszerű okirat, nem kis
ellenállást váltott ki vele.
hirdetés