közönség.hu

Laki Péter a Budapesti Operettszínház ifjú táncos-komikusa a katedrát hagyta ott az operettekért. Öt éve végzett a Pesti Broadway Stúdióban, ma pedig a Nagymező utcai teátrum oszlopos tagja. A színésszel a Maya próbái közben beszélgettünk.

Drámatagozatos középiskolában tanultál, mégsem a Színművészeti Egyetemre jelentkeztél, hanem a Szegedi Tudományegyetemre. A diploma után azonban egy éles kanyarral mégis az Operettszínházban landoltál.

A gimnáziumban csak két évig voltam drámatagozatos, utána leadtam. Akkor azt gondoltam, mégsem a színház az én utam. Mindig is kedveltem a történelmet, így nem volt kérdés, hogy történelem szakon tanuljak tovább.

Miért nem lettél mégsem történelem tanár?

Mert akkor meg már azt nem tudtam elképzelni, hogy a katedrán álljak. A történelem szeretete azonban máig megmaradt. Mai napig sokat olvasok történelemmel kapcsolatos könyveket, folyóiratokat. A hadtörténet különösen érdekel.

Laki Péter / Fotó: Forgó Béla

Akkor gondolom nagyon örültél annak, hogy a Maya bemutatójához kapcsolódva részt vehettél egy katonai kiképzésen a szolnoki különleges erők bázisán.

Igen! Hatalmas élmény volt. Mindig szerettem volna kipróbálni, milyen lehet a katonaság, annak pedig különösen örülök, hogy a Mayában lehetőség van kiszakadni az operettekben megszokott bálok és kastélyok világából.

Mit tennél akkor, ha egy rendező történelmileg hiteltelen dolgot kérne tőled? Mernéd kijavítani?

Idáig mindig felkészült rendezőkkel találkoztam. Olyan még nem fordult elő velem az Operettszínházban, hogy egy rendezőt a történelmi hiányosságai miatt nekem ki kellett volna javítanom.

Miben lesz más a Maya, mint az eddigi operettek, amiben szerepeltél?

A történet eltér a klasszikus frakkos-nagyestélyis miliőtől. Tangerben játszódik, a francia idegenlégióban. Dixit játszom, a főszereplő legjobb barátját, aki megsebesül a darab elején. Már túlvagyunk a rendelkező próbákon és izgalmas részpróbákon veszünk részt. Innovatív lesz a produkció, az biztos. A dalok is populárisak. Én Latabár nagysikerű dalát, A nem nősülök soha című dalt fogom énekelni. A koreográfiát Lőcsei Jenő készíti, akivel nagyon szeretek dolgozni.

Miért?

Jenő nagyon élvezetes táncokat készít. Eszméletlen jó táncolni őket. A koreográfiáiban megtalálom magam, szeretek bennük létezni a színpadon. Mindig kész koncepcióval érkezik, mégis nyitott az elképzeléseimre is.

Laki Péter, Szendy Szilvi (Fotó: Bíró András - Forrás: Budapesti Operettszínház)

Térjünk vissza arra, hogyan kanyarodtál mégis a színházhoz az egyetem után.

Amikor befejeztem az egyetemet visszaköltöztem Szolnokra, és újra elkezdtem énekelni. Beiratkoztam egy zeneiskolába, és az akkori énektanárom ajánlott nekem egy énekversenyt Várpalotán. Operett kategóriában indultam és fődíjas lettem. Nyertem egy három hetes operett-musical kurzuson való részvételt. Onnan hívtak a Pesti Broadway Stúdióba. Ezután már nem volt kérdés merre visz az utam.

Öt év telt el azóta, hogy végeztél a stúdióban.

A szamárlétrát kijártam. Eleinte statisztáltam és csoportos szereplő voltam a színházban. Az első igazi szerepem A Bajadérban volt, majd belekerültem A mosoly országába. Aztán részt vehettem az Operettszínház külföldi turnéiban is. Az igazi boldogság pedig az volt, amikor megkaptam Bóni szerepét A Csárdáskirálynőben, bár az igazat megvallva, a boldogság rettegéssel is párosult, mert legendás elődök játszották itt a színházban.

Mi volt az utolsó színházi élményed, ami a székbe szögezett nézőként?

Az István, a király, amit Székely Kriszta rendezett. Még mindig ott ülök a nézőtéren, mert amit megálmodott az egy csoda.

Laki Péter szolnoki különleges erők bázisán/ Fotó: Tót Rózsa

Mit ad neked az Operettszínház?

Lehetőséget, sikert és értékes szakmai kapcsolatokat. Azt, hogy olyan emberektől tanulhatok, és olyan művészekkel játszhatom, amire még álmomban sem mertem gondolni. Minden pályakezdőnek hatalmas megtiszteltetés, ha Oszvald Marika vagy Lehoczky Zsuzsa tanácsait vagy éppen dicséreteit meghallgathatja. Ezeken kívül azt is az Operettszínháznak köszönhetem, hogy a turnékkal beutazhattam a fél világot Kínától Ománig.

Mennyiben más egy turnéra felkészülni, mint egy bemutatóra?

Ha visszagondolok, az utóbbi években énekeltem ukránul, oroszul, németül, angolul, sőt, a Csárdáskirálynőt elejétől a végéig tudom olaszul is. Szeretem ezeket a kihívásokat. Mindig inspirál, ha egy feladat összetett. Soha nem játszom megúszásra.

H.G.