Az, hogy a titkokban csodák rejtőznek. Billy és Julie nem beszélnek az érzelmeikről, mégis árad belőlük a szerelem. Olyan szép, hogy a darab során soha nem mondják ki azt, hogy szeretlek, mégis minden rezdülésükből érezni a szerelmet. Bár egyszerű emberek, a lelkük szárnyal, és ettől olyan szép, elemelkedett ez a történet. Közben pedig a megszólaló zenék tökéletes kivetülései a szereplők lelkivilágának. Ez nem egy habos-babos love story, így nem is tudna belőle a szó jó értelmében „megszokott” musical készülni.  Molnár Ferenc szövegeinek beemelésével hoztuk még közelebb az eredeti műhöz az amerikai verziót. Intim és bensőséges produkció ez, nekünk pedig minden sejtünket átjárja a történet nem hétköznapi viszonyrendszere. 

Melyik a kedvenc szöveged az előadásból? 

Nekem mindig az jut eszembe, hogy a Carouselben a Molnári hősöknek, ezeknek a végtelenül egyszerű embereknek a lelke van lekottázva. Emblematikus jelenet az, ami Molnár művét is híressé tette, amikor Billy megüti Louise-t, a lányukat, ám ő ennek a fájdalmát nem érzi. Ezt pedig az anyja, Julie érti meg a leginkább. Ez az eredeti Molnári műben is egy gyönyörű jelenet, és a Carouselben sem változtattuk meg. 

Vágó Zsuzsi és Dolhai Attila / fotó: Tót Rózsa

Mi a legnagyobb kihívás a szerepben? 

A rendező kérése szerint, Julie nem csak lényében egyszerű és tiszta, de színpadi eszköztára is az kell, hogy legyen. Vagyis nem nagyon gesztikulál, egyszerű, lecsupaszított megnyilvánulásai vannak. Visszafogni a sajátjaimat, a Vágó Zsuzsi reakciókat, nekem most még nehéz kordában tartani. Nem ehhez a színjátszáshoz vagyunk szokva a nagyszínpadi musicalekben. Szinte olyan, mintha egy prózai előadást játszanánk. Béres Attila azt mondta, Julie-ként láthatóvá kell váljon az aurám, ami bekebelezi Billyt.  Hangilag is új kihívás, mert ez egy klasszikusabb musical, másfajta hangképzési technikát igényel, mint amivel mondjuk Scarlett vagy Vitay Georgina dalait éneklem. 

Milyen kritikának vagy nézői véleménynek örülnél a premier után? 

Boldog lennék, ha színészileg és hangilag is tudnék újat mutatni a nézőknek, de azt szeretném a legjobban, hogy megérintse őket az előadás, hogy azt mondják: Mennyire gyönyörű az, ahogy ez a két ember egymást szereti. Milyen jó lenne jobban figyelni az érzéseinkre! Milyen jó lenne elfelejtetni az internetet, a telefont, és csak leülni egymás mellé, figyelni, érezni a másikat és végül kimondani mindazt, amit érzünk. 

H.G.

hirdetés