Pesák Ádám a szécsényi színjátszókörből meg sem állt az Operettszínházig. Tavaly óta a Barátok közt sorozatnak is kiemelt szereplője.
A fiatal színész most A Pendragon-legenda bemutatójára készül a Kálmán Imre Teátrumban.
Gyerekkorod óta arról álmodtál, hogy színész leszel? Szécsényben tagja voltam egy diákszínjátszó körnek, és úgy tizenhat évesen fogalmaztam meg először, hogy színész szeretnék lenni. Az Operettszínház egy nyilvános meghallgatást hirdetett a Broadway fesztivál keretein belül, és így nyertem felvételt a Pesti Broadway stúdióba. Az esélytelenek teljes nyugalmával jelentkeztem, - hiszen ez akkor már pótfelvételi volt, - és nagyon örültem a lehetőségnek.
Milyen vízióid voltak akkor a színházról, és mi vált azokból valósággá?
Az első előadás amit az Operettszínházban láttam, az a Rebecca volt, és csak álmodoztam arról, hogy milyen szuper lehet ezen falak között dolgozni.
Egy tündérmesének képzeltem akkor a színjátszást, egy folyamatos boldog állapotnak, amiben az ember az csinálhatja, amit szeret.
Aztán amikor ide kerültem megtapasztalhattam, hogy milyen elképsztő munka folyik a háttérben. Hiába voltam amatőr színjátszó Szécsényben, ezt akkor sem tudtam így elképzelni. Nem csak a szakmai dolgok adták fel a leckét, hanem meg kellett tanulnom például legyőzni a kishitűségemet és a megfelelési kényszeremet is. Ráadásul itt váltam férfivá is, szóval nem csak szakmailag fejlődtem, hanem emberileg is több változáson mentem át.
Mi volt az, amire először rácsodálkoztál?
Fantasztikus volt nézni testközelből az itt dolgozó művészeket. Ellesni tőlük a szakmai fortélyokat. Sokat tanultam arról, hogyan legyek felkészült, hogyan hozzam magam olyan állapotba, hogy a legjobb formámat tudjam nyújtani bármi is történik.
Van olyan művész vagy rendező, aki külön odafigyelt rád? Aki egyengette az utadat?
Ez egy hatalmas család itt, kollektíven az egész társulatot mentoromnak tekinthetem.
24 éves vagy. Azon kívül, hogy felléphetsz az ország egyik legnagyobb színházában, forgatsz egy napi sorozatban is.
Azt mondják a szakában, hogy a siker nyolcvan százalékban a szerencsén múlik, a többi húsz pedig a tehetség és a szorgalom. Nagyon sok tehetség van ebben a kis országban, minden bizonnyal jókor voltam jó helyen. Amúgy a Barátok köztből is másfél év múlva hívtak fel a castingom után. Meg kellett tanulnom észrevenni a helyzetekben rejlő lehetőségeket is. Sokszor elszalasztottam dolgokat, mert fel sem ismertem bennük az esélyt, és az igazság az, volt többször olyan is, hogy megijedtem a lehetőségektől.
Pesák Ádám / Fotó: DSÁ
Milyen szerepek találnak meg?
A sötét tónusom miatt általában az intrikus szerepek, de bevallom félek attól, amitől általában sok színész is félni szokott, hogy beskatulyáznak.
A zenés színház és egy napi sorozatban szerepelni pont elég mostanság a skatulyához, nem?
Én azt gondolom, itt több színész is példa arra, hogy a tehetségük különböző műfajokban is megállja a helyét, hogy csak kettőt említsek: Szabó P. Szilveszter, vagy Földes Tamás. Magam is erre vágyom, és alázattal tanulom a szakma csínját-bínját, legyen az zenés vagy prózai színház.
Vagy film…
Engem minden izgat ebben a szakmában. A filmezés is. Hatalmas filmbolond vagyok, folyton bújom az IMDB-t. A filmes monológokat gyakan magamnak is előadom. Óriási Tarantino fan vagyok. De ugyanennyire tudok rajongani Tóth Árpád verseiért is.
Pesák Ádám, Szomor György - A Pendragon-legenda / Fotó: DSÁ
Most A Pendragon-legendát próbálod a Kálmán Imre Teátrumban, hamarosan itt a bemutató. Milyen lesz az előadás?
Galambos Attila fantasztikus szövegkönyvet készített, Kovács Adrián pedig csodálatos igazi mai zenét írt hozzá. Nagyon izgalmas produkció készül Somogyi Szilárd rendezésében. Én Maloney-t játszom, aki egy lelkileg instabil, kicsit ideggyenge figura. Mivel az eredeti Szerb Antal műhöz képest több szerep is össze lett vonva, így több játszási lehetőség is adódik a szerepen belül.
Ez az első ősbemutató amiben szerepelsz?
Még nem volt részem abban, hogy egy új darab születésénél jelen legyek. Ez felemelő érzés. Nagyon élvezem, és az alkotók nyitottak a mi véleményünkre is. Az pedig nagyon érdekes helyzet, hogyha elvesznék a figurában, akkor a darab szerzőjétől is meg tudom kérdezni, hogy ott mire gondolt. Egyébként is szeretek elfilozofálgatni a szerepeimről. Sokan nem is gondolják rólam, hogy egy társaság közepén is el tudok merülni a saját gondolataimban.
Mi az, amit még nem gondolnak rólad?
Simán elsírom magam egy filmen bármikor. Nagyon érzékeny és végletesen romantikus vagyok.
hirdetés