Nagyon fontosnak tartom, hogy az ő kezük alatt váltam színésznővé. Egyrészt büszke vagyok rá, mert az nagyon komoly szakmai rang, ha az ember Horvai-Kapás osztályban végzett. Másrészt az a szakmai alázat és az a szakmai tudás amit tőlük kaptam nagyon sokat jelent nekem. 

A Rock Színházban szinte minden női főszerepet elénekelhetett, amire egy színésznő csak vágyhat. Már a főiskolán is egyértelmű volt, hogy a zenés irányba indul el a pályáján? 

Egyáltalán nem. Prózai osztályba jártam, és direkt nem a musical osztályba jelentkeztem. Pályakezdőként az első pár évemben prózai szerepeket játszottam és véletlenül kanyarodtam ebbe az irányba. Tulajdonképpen abban a fajta zenés színházban amit csináltunk nem is gondolkodhattam, hiszen akkor az még itthon nem is létezett. Nem volt más vágyam, mint jó színésznőnek lenni és jó szerepeket játszani. 

Mi volt az a véletlen, ami a zenés színházhoz terelte? 

A Miklós Tiborral való véletlen találkozásom, illetve beszélgetésem vezetett oda. Mondta, hogy szeretne egy rockzenére és musicalre épülő színházat csinálni, és szeretné az Evitát bemutatni, de nem találja azt a színésznőt, aki eljátszaná Evitát. Akkor azt mondtam, hogy mutassa meg, miről lenne szó. Így kezdődött a mi kapcsolatunk. Csodálatos nyolc évet töltöttem el a Rock Színház alapítótagjaként. 

Tizenhárom önálló lemeze van, miért tartotta fontosnak, hogy a színház mellett elkészítse őket? 

Ha az embernek nem olyan szerencsés a színészsorsa, hogy egy társulat tagjaként gondolkodnak benne és építik a karierjét - hiszen én is sok éve vagyok szabadúszó -, akkor elkezd gondolkodni, hogy mit lehetne csinálni. A nagy sikerek közben voltak csendesebb éveim is. Az ember ilyenkor nem ülhet a babérjain siránkozva, hogy jaj istenem, most mi lesz. Ki kell találni, hogy mit szeretne, mik a lehetőségei és meg kell csinálnia. Az embert kreatívvá teszi ez a fajta kényszer. Én az éneklésben, a zenélésben találtam ezt meg, a zene sose hagyott cserben. És én nem vártam soha a sült galambra. 

A prózai szerepek hiányoztak? 

Szívesen játszottam volna többet, de az Evitával belekerültem a musical színész skatulyába. De ennek sok előnye is volt. Kifejezetten izgalmas és megtisztelő, amikor Szörényi Levente, Bródy János, Gallai Péter, Várkonyi Mátyás, Fábri Péter vagy a Kocsák Tibor kifejezetten nekem írt egy szerepet. Ezek kárpótolják az embert az el nem játszott prózai szerepekért. 

A ZSIMÜ-n bemutatásra kerülő Zenemoziban is önnek készülnek a dalok. 

Vadas Verának, a ZSIMÜ igazgatójának hálás vagyok, hogy mindig újabb munkára inspirál engem és az alkotótársaimat: most László Attilát, és a férjemet, Fábri Pétert, aki állandó szövegíróm. 

Az est ajánlója szerint a mozi világába repítik a nézőket Chaplintől Felliniig. Hallhatunk majd klasszikus filmzenéket? 

Nem filmslágereket adunk elő, hanem tizenkét új dallal várjuk a közönséget. Olyan dalokat készítettünk, amelyek megidéznek olyan filmeket, mint a Casablanca, a James Bond, a Nagyítás, vagy olyan művészeket, mint Chaplin, Garas Dezső, Woody Allen vagy Marilyn Monroe. Annak sem okozunk csalódást, aki a road movie-kat vagy a westernt szereti. Sokféle stílusban játszunk majd a tangós némafilmzenétől a szvingig. A filmes téma olyan gazdag kincsesbánya, hogy rögtön három lemezt is készíthettünk volna.  

Idén is lesz vendége ezen az esten? 

Igen. Farkas Gábriel, a kiváló jazzénekes lesz most is a vendégem. Sőt! A feladata nem csak annyi, hogy több duettet énekel velem. Kihasználjuk, hogy nagyszerű képzőművész is. Élőben fogja lerajzolni egy tableten azt,  amire éppen asszociál a hallottak alapján, a közönség pedig egy kivetítőn láthatja majd a készülő alkotásokat. 

Hol színésznőnek, hol énekesnőnek vallja magát az életrajzában. Miért kell különválasztani? 

Mindkettő én vagyok. A sok év alatt azonban megtanultam szétválasztani. A színpadon egy adott szerepet játszom, énekesnőként pedig én vagyok ott a pódiumon, Kováts Kriszta. Más az, amikor énekesnőként én találom ki, hogy miről szeretnék énekelni, és megint más az, amikor a színházban megmondják, hogy mit kell eljátszanom. Az egy szerep. 

Rendezőként is jegyez több produkciót. Legutóbb a Baltazár Színházban rendezett.  

Majdnem tíz éve dolgozom már Down-szindrómás színészekkel, és két előadást is rendeztem nekik. Szép és nehéz munka, de nagyon sokat ad vissza érzelmileg. Elfogadásra, toleranciára tanít. Nagyon sokat köszönhetek nekik, mert máshogy látom azóta a világot, amióta velük dolgozom. Az elkészült produkciók pedig olyan hatással vannak a nézőkre, hogy leesett állal nézik végig. A jövőben sokkal többet szeretnék rendezni, nemcsak a Baltazárban. 

Ha Kováts Kriszta életéből film készülne, az milyen lenne és kik szerepelnének benne?  

Vicces ötlet, de ha véletlenül megvalósulna, zenés film lenne és abban biztosan nem kötnék kompromisszumot, ha van beleszólásom, hogy az engem alakító színésznő kifogástalanul énekeljen. Például Radnay Csillát el tudnám képzelni. Istenien énekel, remek színésznő, és ő is eljátszotta már Evitát. Ha rajtam múlna, akkor Sándor Péter és Molnár Áron is szerepelne benne, mert mikor őket láttam színpadon, egyik ámulatból estem a másikba.

hirdetés