Karinthy Márton Kossuth-díjas színigazgatóval beszélgettünk a Karinthy Színház idei évadáról, a színészek iránt érzett felelősségéről, a gyermekkori színházi élményeiről, és arról is, hogy egy színházigazgatónak vannak-e előadás előtti rituáléi.
Ön a legrégebben regnáló színházigazgató Magyarországon. 38 éve igazgatja, építi a Karinthy Színházat. A sok vállalás mellett felelősségének, feladatának érzi a színházhoz köthető művészek pályáját is építeni?Abszolút felelősségemnek tekintem és kimondottan rosszul érzem magam, ha valaki mondjuk már három éve nem kapott nálam szerepet, és feladatomnak tekintem, hogy találjak neki. Körülbelül húsz olyan színész van itt, aki ezt a színházat otthonának tekinti. Boldog vagyok, ha megfelelő feladatot találok nekik. Nem a tökéletes szerep megtalálása a legnehezebb, hanem az egyeztetések, hogy el tudjam őket “lopni” a saját színházukból.
Önmagának rendezőként mi alapján választ feladatot?
Már óvatos duhaj vagyok. Nem szövögetek karrierista álmokat, csak olyan darabokat szeretnék rendezni, amelyhez épp kedvem kerekedik. Egy bemutató teljes embert kíván. Évadonként egy rendezés bőven elég úgy, hogy közben vezetem a színházat is.
Tavaly a nők évada volt a Karinthyban, az idei a férfiaké lesz.
Úgy gondoltam idén a férfiak vágjanak vissza, harcoljanak meg egy kicsit. Olyan darabokat választottunk, ahol nagyon keményen összeugranak a nők és a férfiak. Ebben az évadban még jobban ragaszkodtam a színházaknak írt eredeti darabok bemutatásához. Döbbenten látom, hogy egyre inkább a regény és film adaptációk felé mennek a színházak. Egyszer egyszer egy nagy filmet persze meg lehet csinálni nosztalgiából színpadon, de hogy ez legyen a rendszeres program, nálunk ez elképzelhetetlen. Úgyhogy mindhárom decemberig kitűzött bemutatónk igazi színház lesz, direkt színpadra írt művekkel.
Már túl is vannak egy sikeres bemutatón.
A Lököttek, ami egy francia pszichiátriai színjáték már 7-8 éve megy óriási sikerrel világszerte. Óriási lehetőség a közös játékra egy csapatnak. Egyrészt nagyon mulatságos, másrészt remek a mondanivalója. Ideális darab egy magánszínháznak, kevés szereplő, egy helyszín: hét ember összezárva egy szobában.
Ön mit rendez idén, mi az a darab, amihez kedve volt?
Priestley Veszélyes fordulója, ami 1980 óta nem ment Magyarországon. Én még 1960-ban láttam a Madách Kamarában. Döbbenetes hatással volt rám a sok szocialista, meg morális, meg 56-ot elemző darab között ez a majdnem egzisztencialista és krimi izgalmú polgárságleleplező előadás. Teljesen előttem van, hogy ezt akkor Tolnay Klári, Vass Éva, Várady Hédi, Márkus László, Zenthe Ferenc, Lőte Attila milyen nagyszerűen játszották.
Nem befolyásolják az akkori élmények túlságosan majd a rendezés közben?
Nem, mivel nem azt az előadást szeretném viszontlátni. Azt a hatást , amit az az előadás nyújtott, azonban szeretném újra érezni.
Amikor elővette és olvasta a darabot, akkor a régi színészek hangján hallotta, vagy már a saját szereposztásában?
Itt azért befolyásolt kicsit a gyerekkori színházi élmény. Márkus László után például olyan színészt kellett választanom, akinek szintén fantasztikus szarkasztikus humora és öniróniája van, így esett a választásom Marton Róbertre. Annak idején a Bolond lánytól is óvtak sokan, hogy azt Domján Edit után nem szabad bemutatni. És tessék, Földes Eszter szereplésével már a nyolcvanadik előadásnál tartunk. Eszter ebben az előadásban is szerepel majd.
Fotó: Gaba Works - VESZÉLYES FORDULÓ OLVASÓPRÓBA
Kiket láthat még a közönség a Veszélyes fordulóban?
Ebben a produkcióban mutatkozik be nálunk Döbrösi Laura, akire az Aranyélet sorozatban figyeltem fel. Gondoltam, hogy elcsábítom hozzánk, és örülök, hogy elfogadta a felkérésemet. Marton Róbert, Fehér Tibor és Szatory Dávid pedig az Alföldi vezette Nemzeti Színház óta nem játszott egy színpadon, de most itt lesz rá lehetőségük. A csapathoz tartozik Bozó Andrea és Rátonyi Hajni is. Szóval szuper társulat jött össze, már megvolt az olvasópróba is.
Nem hirdettek teljes évadot, csak decemberig árulták el a bemutatókat. Ez a megváltozott tao törvény miatt van?
Három bemutatót tűztünk ki decemberig, aztán meglátjuk. A harmadik egy remekmű gyerekdarab, Békés Pál-Várkonyi Mátyás Félőlénye, decemberben lesz a bemutatója. Én szerencsés vagyok, mert megkaptuk azt az összeget, amit korábbi TAO bevételünk alapján igényeltünk. Ha bejön a második részlet amit ígértek, akkor megyünk tovább.
Ha valaminek köszönhetően kapna egy nagyobb jelentős összeget a színház, akkor mire költené?
Ugyanazokra a dolgokra költeném, mint most, talán technikailag engedhetnék meg magamnak még profibb eszközöket. Ugyanakkor azt kell mondjam, a tavaly bemutatott Káosznál nem nagyon lehet modernebb és technikailag nehezebb előadást elképzelni. Remekül sikerült és bármelyik úgynevezett művész színházban is megállná a helyét. Büszkeség, hogy ilyen produkció itt születhetett meg. Azt szeretném, hogy boldog nézőket lássak, ugyanazt a csodát várom a színháztól amit gyerekkoromban.
A színészeknek gyakran vannak rituáléik az előadások előtt. Egy igazgatónak is van ilyen?
Nekem az a rituálé, hogy bejövök előadás előtt, nézem ahogyan a művészek készülnek, ahogy a nézők gyülekeznek. Nem az ünnepnapok érdekelnek a színházban, hanem a hétköznapok. A folyamatos működés a csoda, az, hogy van, hogy létezik. Mindig van itt bent a színházban egy zakóm, hogy ha éppen sportolásból érkezem, akkor is ki tudjak menni a nézők közé, hogy beszélgethessek a közönséggel.
H. G.
hirdetés