A színházak énekkarában biztosan mindenki arról álmodozik ami veled történt, hogy felfedezi egy rendező és Szilviától Iluskáig eljátszhatja az operettek leghíresebb primadonnaszerepeit az ország legnagyobb zenés színházában. Egy véletlennek köszönhettem az első operettszerepemet. Debrecenben az Operettszínházzal koprodukcióban készültek bemutatni a Marica grófnőt. Frankó Tünde, aki a címszerepet játszotta volna az előadásban, eltörte a lábát. Bordás Barbara sem tudta őt helyettesíteni, mivel akkor nézett anyai örömök elé. Így adódott lehetőségem beugrani helyettük és eljátszani Maricát 2014 szeptemberében. Aztán kaptam egy telefont, hogy szeretettel várnak januártól Budapesten az Operettszínházban. Mint egy tündérmesében. Hatalmas álmom vált ezzel valóra.
A tündérmesék szépségét irigyeljük, azonban arról kevesebb szó esik, hogy milyen próbákat kell közben kiállni.
Az első két hónapot nagyon megszenvedtem. Hiányoztak a szüleim, a barátaim, a kollégáim. Sokat köszönhetek az énekkarnak, sokat tanultam ott színpadi jelenlétről, magatartásról és az alázatról. Mai napig ez határozza meg a hozzáállásomat a munkához.
Mi volt az első szereped?
A Viktória, ami szintén beugrás volt. Ez azért is örökre emlékezetes lesz számomra, mert ekkor ismerkedtem meg a férjemmel is.
Lévai Enikő a Csárdáskirálynő előadásban
Milyen volt a műfaj legnagyobbjai közé kerülni?
Az első előadásom, amibe nem beugranom kellett, hanem rám osztották a szerepet, a Csínom Palkó volt. Három óriási művésznővel, Lehoczky Zsuzsával, Oszvald Marikával és Kállay Borival dolgozhattam együtt. Még azzal is gondban voltam, hogyan menjek oda hozzájuk, hogyan szólítsam meg őket. Azonban minden félelmem elszállt a próbák alatt, nyitottak voltak rám és sokat segítettek, bátorítottak.
A primadonna a szakirodalom szerint: az operettek elengedhetetlen figurája, az a vezető énekesnő a társulatban, akire a főszerepeket osztják. Az eredeti szóhasználat azonban gyakran leértékelődik, és a köznapi nyelvben önimádó, szerepelni vágyó, magának megkülönböztetett bánásmódot követelő és hisztérikus személyiség jelzője lett. Számodra mit jelent a primadonnaság?
A primadonnaság ma már nem azt jelenti mint ötven-hatvan éve. A világ mára teljesen megváltozott. Régen hatalmas rajongás övezte őket, halomban álltak a virágcsokrok az öltözőikben, férfiak ittak a cipőikből, és az utcán is a legújabb divat szerint jártak tökéletes sminkben. Manapság már inkább a nők rajonganak a férfiakért. A bonvivánok vagy a táncos-komikusok gyakran nagyobb tapsot és ovációt kapnak. A primadonna számomra egy olyan nő, akinek van tartása, van életcélja, ettől függetlenül nem pökhendi, nem hiú és nagyon szerethető.
Ki számodra a Primadonna nagybetűvel?
Fischl Mónika, Kalocsai Zsuzsa. De sokmindenkit felsorolhatnék még: Lukács Anitát, Kállai Borit, Bordás Barbarát, mivel mindegyikük másmilyen primadonna, mindegyiktől tudok tanulni valamit. A primadonnaságban az a csodálatos, hogy sokszínű lehet.
A most bemutatásra kerülő János vitézben hárman vagytok primadonnák. Van annak bármilyen jelentősége, hogy ki hányadik szereposztás?
Nincs. Nem számozva vagyunk, hanem szereposztások vannak. Nem rivalizálunk, hanem figyeljük és segítjük egymást. Mindenki mindent megtesz azért, hogy egy gyönyörű előadás születhessen.
Lévai Enikő, György-Rózsa Sándor a János vitéz előadásban
Mitől lesz az?
A darab zenéje csodálatos, tele van drámaisággal. Iluskában pedig az a szép, hogy annyira tiszta és ártatlan. Nem tud rosszat mondani, nem tud visszavágni. Ma már talán azt mondják arra, aki ennyire naívul léteznik a világban, hogy buta vagy életképtelen. Az előadás arra világít rá, hogy ezek a tulajdonságok milyen értékeket képviselnek, és lássuk be, ez az üzenet nem is lehetne aktuálisabb mint ma, amikor csak átrohanunk az életen, és szinte alig jut időnk az igazán fontos dolgokra.
Miben lesz más ez a produkció, mint a többi János vitéz?
Bozsik Yvette, aki rendezi és koreografálja is az előadást, egy csodálatos harmadik felvonást álmodott meg. Míg az eredetiben Jancsi és Iluska végül együtt élnek tündéroszágban az öröklétben, itt Jancsi meghal és miközben haldoklik, megjelenik előtte Iluska, mint egy látomás, egy éteri lény. A haldoklásában vágyódik haza és Iluska azt mondja neki: Veled tartok Jancsi! Szép és egyedi ez a megközelítés, az, hogy ők a túlvilágon is együtt legyenek, épp úgy, mint otthon. Ehhez a vízióhoz igazán különleges megoldásokat talált ki a rendezőnő.
Van különbség abban, hogy férfi vagy nő a rendező?
Nincs, egy rendező vagy felkészült, vagy nem, vagy együtt tud dolgozni a társulattal, vagy nem. Yvettel nagyon jók a próbák. Felkészült, pontosan át tudja adni azt, hogy mit és hogyan szeretne.
Van kedvenc részed a darabból.
Amikor Iluska énekli Jancsinak:
Ajkam az ajkad csókban fürössze
Én viszlek magammal, édesem jössz-e?