Az Újvidéki Színház társulatával érkeztél a Szegedi Nemzeti Színházba, ahol a Pintér Béla Parasztopera című darabjában láthatunk majd. Honnan érkeztél Szegedre?

Egerben születtem, aztán a fővárosban éltem. 2011-től hazatértem és 7 évig az egri színház társulatának tagja voltam. Pár éve jöttem el onnan, és költöztem vissza Budapestre. Most szabadúszó vagyok és az Újvidéki Színház vendégeként jöttem Szegedre.  

Elég kacifántos út vezetett nálam a színészethez. Egerben érettségiztem, utána pedig építészmérnöknek kezdtem el tanulni a Budapesti Műszaki Egyetemen. Gyerekkoromban vonzott a képzőművészet, így abba az irányba akartam elindulni. Az építészmérnöki kar egyfajta kompromisszum volt, de hamar kiderült, hogy nem nekem való. A filmek viszont mindig is vonzottak, ezért animációval kezdtem el egyre komolyabban foglalkozni, számítógépes technikával készült rajzfilmeket is készítettem. Mindeközben tanultam énekelni, de a színház egy kicsit később jött.
2004-től animációs szakemberként a „Batman Begins” című filmhez készülő játékon dolgoztam Angliában. Ott tanulmányoztam a filmszínészeket, hogy az animációban hasonló karaktereket tudjunk létrehozni. Akkor kezdtem el olvasni Sztanyiszlavszkijt és más színművészettel kapcsolatos szakkönyveket. Amikor Angliából hazajöttem, akkor már tudatosan a színészet felé vettem az irányt. Azt hiszem, valahol mindig bennem lappangott, és hirtelen úgy éreztem, muszáj kezdenem valamit ezzel az erős ambícióval. Először egy dráma suliban tanultam, majd tavaly diplomát is szereztem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 

Szerintem ez a darab zseniálisan lett megírva, ahogy próbálunk mindig megállapítom, hogy minden egyes szerep egy igazi jutalomjáték. Én a cowboyt játszom benne, és úgy érzem, hogy valóban passzol rám ez a szerep, aminek nagyon örülök. Pont olyan, amiben ki tudok bontakozni. Lehet benne énekelni egy jót, és emellett fontos, hogy a karakternek megvan a tragédiája is, tehát van benne mit játszani. Nagyon érdekes és összetett figurának találom, minden megjelenésekor egy újabb oldalát ismerhetjük meg. 

Vannak pontok, amikkel tudok azonosulni. Összességében ő egy elég szélsőséges figura. De mivel a történetnek az emberi bűnbeesés a központi témája, felmerül, hogy tulajdonképpen mindannyiunknak van egy ilyen oldala. Ki ne követett volna el kisebb nagyobb bűnöket élete során, amiknek súlyát utána magával kell hordoznia. 

Milyennek érezted a próbafolyamatot?

Nagyon élvezem a próbákat. Nekem az első pillanattól fogva pozitív a légkör, amit a színházban kulcsfontosságúnak tartok. A színészek akkor tudnak igazán kibontakozni, ha egy pozitív konstruktív energia áramlik körülöttük. Ez most itt úgy érzem tökéletesen létrejött a rendező, a kollégák tulajdonképpen az egész csapatnak köszönhetően.  

Mikor Egerből eljöttem kerestem az újabb lehetőségeket, amikben igazán ki tudok bontakozni. Társulati tagként ott annyira le voltam foglalva, hogy a színházon kívül semmi más nem jöhetett szóba. Komolyabb szerepet máshol, vagy akár filmes feladatot sem tudtam volna vállalni. Így amikor eljöttem, az is szándékom volt, hogy Pesten megpróbálok minden követ megmozgatni, hogy a színház mellett valamilyen filmes lehetőséget is kapjak. Folyamatosan jártam castingokra. Fontos egy ilyen jellegű feladatnál, hogy tudjanak számítani az emberre, és nekem ekkorra már megvolt ez a szabadságom. Májusban jártam a Mintaapák válogatásán, akkor még az előkészületek zajlottak. Végül októberben hívtak fel, hogy lenne ez a lehetőség, amit nagy örömmel fogadtam el. Úgy éreztem, hogy ez egy érdekes és színvonalas produkciónak ígérkezik nagyon jó alkotói csapattal.  

Szabadúszóként talán az egyik legjobb dolog, hogy megvan a szabadságod arra, hogy bármit kipróbálhass. 

Igen, és az ember mindig maga határozhatja meg az irányt, mert ha egy színházhoz leszerződik, akkor egyértelműen elkötelezi magát. Folyamatos vidéki színházi elfoglaltság mellett lehetetlen a fővárosban is feladatot vállalni. Így két választásom volt: vagy Egerben maradok, és elfogadom, hogy nem lesz más lehetőségem, vagy pedig nyitok és kilépek az ismeretlenbe. Persze volt ennek kockázata, de a nehézségek ellenére is hittem és továbbra is hiszek magamban. 

Igen, abszolút. Volt korábban már, hogy forgathattam egy-egy napot, de ez most egy folyamatos dolog, amit mindig es szerettem volna kipróbálni. Ez egészen más, mint a színház. Ha az ember a színpadról egyszer csak beáll a kamera elé, és ugyanúgy játszik, mint ahogy azt a színpad megköveteli, a kamerának nem fog tetszeni. Úgyhogy amellett, hogy nagyon élvezem, azért is örülök ennek a lehetőségnek, mert színészként olyan területen tudok fejlődni, ami mindig is közel állt hozzám. Igyekszem általában visszanézni magam, ami nem mindig kellemes élmény, de ebből lehet tanulni és fejlődni. Szerintem fontos, hogy az életben törekedjünk a folyamatos fejlődésre, bármivel is foglalkozunk.  

Persze, van ilyen. Mivel ez egy napi sorozat, nincs annyi idő a jelenetek felvételére, mint mondjuk egy nagy játékfilmnél. Itt sokkal jobban kell pörögni. Ezért színészként sokszor észreveszem magamon, hogy már megyünk a következő jelenetre, mikor én még azon gondolkozom, mit lehetett volna még kipróbálni. De ezek általában nem nagy dolgok és szerintem a nézőknek sem tűnik fel, mert a végén minden összeáll.  

A színházi vagy a filmes világot érzed inkább közelebb magadhoz?  

Ez sok mindentől függ. Sokszor végiggondoltam már, hogyan is alakult ki ez az irány az én életemben. Gyerekkoromtól kezdve a film volt az, ami igazán vonzott. Később a színház is szerelem lett. A filmszínészetben én mindig az őszinteséget szerettem. A film legtöbbször a realitásra törekszik. Ha ez a fajta hitelesség jelen van a színpadon is, akkor tud a néző azonosulni a figurákkal. Úgy gondolom, a Parasztopera kapcsán ez érvényesülni is fog, aminek nagyon örülök. Tehát a kérdésre válaszolva mindkettő fontos számomra, és boldog vagyok, hogy most mind a két vonal párhuzamosan jelen van az életemben. 

Szeretnéd egyszer kipróbálni magad rendezőként?

Ez a kérdés most nagyon érdekes. Az elmúlt évekre visszatekintve elég keszekusza utakat jártam meg. Mikor szabadúszóként visszaköltöztem Pestre színészi feladat híján sok animációs filmes felkérést kaptam, ezért az utóbbi két évben visszacsöppentem az animáció készítésbe. Egyre komolyabb lehetőségek találtak meg. Ez a dolog már ott tartott, hogy kisebb filmek rendezésére kértek volna fel. Tulajdonképpen én ezekről mondtam most le a színházért, amit egyáltalán nem bánok. Ott volt a lehetőség, hogy gőzerővel belevetem magam az animációs filmkészítésbe, és akár rendezőként is kipróbálhatom magam. Közben azonban nagy örömömre megtaláltak színészként is a lehetőségek, így most inkább ezekre szeretnék koncentrálni. A színházban is sokszor nézem rendezői szemmel a próbákat, vannak konkrét elképzeléseim. Gondolom az animációs múltnak köszönhetően, ahol a kamera másik oldaláról vizsgálódom. A színház azért természetesen más, és még nem került szóba ilyesmi. Tapasztalatokat kell még gyűjtenem, de úgy érzem idővel akár képes lennék arra, hogy rendezőként is kipróbáljam magam.

Tfirst Mariann

hirdetés