A József Attilás vagy a Kamara Színházas Lévay Viktóriához képest egy teljesen csúcsformában lévő Viki ül velem szembe. Te is érzed magadon ezt a változást? 

Köszönöm. Tényleg sok változáson mentem keresztül azóta, és most nagyon jól érzem magam a bőrömben. Nyilván kiül az ember arcára az, ami körbe veszi. Változtattam az életmódomon, lefogytam 10 kilót, lefutottam a maratont.  

Gondolom a Kamara Színházból a Játékszínbe való váltás is változtatott az életformádon. 

Amikor a Kamara bezárt, ahol a férjemmel Bank Tamással /a Játékszín igazgatója/ együtt dolgoztunk, még nem tudtuk mi lesz velünk. Nehéz helyzet volt, de nem voltam kétségbeesve akkor sem. Úgy gondoltam mi a jég hátán is megélünk, ha az ember nincs egyedül, akkor olyan nagy baj nem lehet.   

Szerintem ő most találta meg a helyét. Nagyon jól létezik az új feladatában, szerintem nagyon jól csinálja, és nagyon büszke is vagyok rá.   

Kölcsönlakás: Lengyel Tamás, Lévay Viktória

Az irigyek nem gondolják végig, hogy te a Játékszín előtt is jó szerepeket játszottál és könnyen rád süthetik, hogy: „Könnyű neki, mert az igazgató felesége!” 

Az igazgató feleségének lenni nem könnyű helyzet. Én örülök, hogy jókat játszhatom, és ha valaki bejön a színházba és látja azt, amit a színpadon csinálok, remélem eloszlatok minden kétséget.   

Gondolom az évek alatt már otthon érzed magad itt a színházban? 

Ez azért nehéz és pont a „státuszom” miatt talán sosem fogom igazán otthon  érezni magam. Tamás nagyon becsületes ember és én sem szeretem a kerülő utakat. Mindig kényesen ügyeltem arra, hogy amit elértem azt a saját erőmből, a saját tudásomból tegyem. Meg kellett szoknom azt, hogy vannak emberek akik nem azért beszélgetnek velem mert szeretnek, hanem mert általam akarnak valamit. Én ide dolgozni járok, és igyekszem maximálisan elvégezni a munkámat, teljesen alárendelem magam a feladataimnak, de abban a pillanatban ha kilépek a színházból, lezárom a „színésznőségemet”.   

Nyilván, de nem érzem ezt akkora tehernek, mert alapvetően ilyen vagyok.   

A maraton lefutása bizonyára sok lemondást követelt tőled. 

Kilenc hónapot készültem rá kőkeményen.  Nagyon érdekes volt, hogy ezt ki hogy viselte a környezetemből. Úgy éreztem, kell valami, amit magamért teszek. Nem az  időbeosztás volt a legnehezebb, hanem megélni azt, hogy mosás, főzés helyett először elmegyek futni. Az, hogy a családi berögzültségeken változtatni tudjak, hogy felülírjam a kötelességtudatomat. Ez a családomtól is nagy rugalmasságot követelt.   

Tudsz párhuzamot vonni színház és a futás között? 

Igen, a színházhoz is kell kitartás, kell fegyelem, kell akarat, kell tudni felállni a bukás után. A futásban is vannak borzasztó napok, a sportban is át kell ugranod a saját határaidat, amiről nem is gondolod, hogy képes lehetsz rá. 

Példaképed van? 

Sok embert felsorolhatnék, de inkább a személyes élményeimre hagyatkozom. Béres Ilona, aki mesterem volt, Végvári Tamás, Koncz Gábor. Benedek tanár úrtól, aki a főiskolán osztályfőnököm volt azt tanultam meg, hogy minden körülmények között maradjak ember.  Meg kell említenem Dékány tanár urat, aki nemcsak a torkomat nyitotta ki, hanem a fülemet és a szívemet is. Ha tehetem minden héten járok hozzá.   

Fantasztikus szereplőgárdával játszhatsz a Játékszínben. 

Ami itt történik, az nagyon jó dolog. Alapvetően majdnem mindenkivel szeretek játszani. Ha jó a partner az egy külön ajándék. A Kölcsönlakás szereplőiből felsorolhatnék mindenkit. Nagyon lelkiismeretes, lelkes, színházszerető társaság. A Virágot Algernonnak csapata ugyanez.  Horgas Ádám személye záloga ennek a csodának. Ő egy teljesen más világot mutatott meg nekem és nagyon jó átengedni magam egy más nézőpontnak. Benedek tanár úrral együtt játszani jutalomjáték nekem, mint ahogy Gálvölgyi Jánostól is ellesni a komédiázás fortélyait.     

Igen. Ha rendező karizmatikus én elfogadom az ő gondolatrendszerét, és akkor onnantól fogva nem érdekel, hogy más mit szól hozzá. Ha ő kér tőlem valamit, én hiszek abban és megcsinálom akkor is, ha én magamtól nem így csinálnám. Nagyon ritkán van, hogy nem vagyok kibékülve helyzetekkel. Egyébként is túl fegyelmezett típus vagyok.   

Akkor nem is lehet könnyen kihozni a sodrodból? 

Nem vagyok egy lobbanékony típus. Sokszor uralkodom magamon, nem akarok senkit megbántani, nem akarok úgy viselkedni, amiről úgy gondolom nem elvárható egy helyzetben. Ezért nagyon sokszor csendben vagyok és befelé monologizálok.   

A színházon és a futáson kívül van, még ami foglalkoztat? 

Persze. Amikor úgy volt, hogy nincs színház, akkor én sok mindent gondoltam mit csinálnék még szívesen. Ha nem színész lettem volna, bizonyára fodrásznak jelentkeztem volna, vagy sminkesnek. Mint egy gyerek, olyan érdeklődéssel csodálom a részleteket, a formákat vagy az árnyalatok közti különbségeket. Nagyon érdekel az írás is.   

Írsz is? 

A nevemben a Lévay egy felvett vezetéknév édesanyám után, mivel amikor a pályára kerültem volt már egy színésznő az én eredeti vezetéknevemmel. A Lévay család nagy írói família, innen jöhet nálam is a hajlam. Mostanában nagyon el vagyok foglalva, nincs időm rá, de írtam már át regényt színházi darabnak. Szeretem a prózát, a novellákat és igyekszem minél többet olvasni.   

Mit kívánnál magadnak/magatoknak az elkövetkező 5-10 évre? 

Óvatosan bánok a kívánságokkal, mert ki tudja, hogy amit most például  egy év múlva szeretnék, az akkor is olyan értékes lesz majd mint gondolom. Nyilvánvalóan egyrészt egészséget. Azt, hogy tudjunk nyitottak és kreatívak maradni, hogy működjön továbbra is minden ugyanilyen jól. És van egy nagyon fontos kívánságom még: ne szokjunk bele se a jóba, se a rosszba, és hogy mindig tudjunk odafigyelni a fiatalokra, mert új látásmódjuk és rengeteg jó ötletük van.

H.G.

hirdetés