közönség.hu

Max Reinhardt, Berlin és Bécs nagy hatású rendezője és színidirektora, egyenesen színésznemzedékének legtehetségesebb figuráiként tartotta számon a két Latabárt (Kálmánt és Árpádot), akik a nagyvilág helyett Magyarországot választották. Közülük is Kálmán lett a népszerűbb.

Image: http://kozonseg.hu/upload_images/uploaded-file-1511532911-437660434.png

Latabár Kálmán és Latabár Árpád

A húszas évek második felében a két fiatal magyar táncakrobata végigturnézva Európát, sikert sikerre halmozott, sőt jeleneteiket még Dél-Afrikában is értő közönség fogadta.

1931-től a bécsi Theater an der Wienben, majd a Stadt Theaterben játszottak, s 1932-ben Max Reinhardt a berlini Grosses Schauspielhausba hívta meg őket.

Kálmán már ezután, Árpád néhány év késéssel, de hazatért. Kálmán különböző zenés színházakhoz szerződött, első filmjét, Sportszerelem címmel 1936-ban forgatta.

Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönöző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz „ügyetlensége”, egyéni humora óriási népszerűséget szerzett számára. Árpád testvérével gyakran lépett fel groteszk duettszámokban. Minden szerepére hallatlan gonddal készült; színpadi „rögtönzései” sikerének titka a sokszoros próba, a pontos begyakorlás volt.

Gábor Miklós, Feleki Kamill és Latabár Kálmán az Állami Áruház című filmben.

Némi szerencsével 1944-et is túlélte, pályájának csúcsa a rémes ötvenes évekre esett. Ekkoriban forgatták a Mágnás Miskát, a Janikát, a Civil a pályánt, az Állami Áruházat és mindenekelőtt: a Fel a fejjelt. Ekkoriban szelídítették „a burzsoá szórakoztatás dekadens giccsműfaját”, az operettet „szocialista” propagandává. Gróf Vécsey Mixi és Pixi, a két Latabár egy letűnt korszak arisztokratáit nevetteti ki, de úgy, hogy épp az ő ragyogó affektálásaik teszik nézhetővé még ma is ezt a hihetetlen szereplőgárdával összerakott agitprop darabot. Reménytelenül polgári darab volt, de nem tudtak lemondani róla: egy darabig szidták „öncélú” gegjeit, de mivel a közönséget ez nem érdekelte, használták, amire tudták: ő lett a meghaladni és kinevetni való reakciós elem. Nem csak Pixi grófként, de fifikás eladóként az Állami Áruházban, a szocializmus építéséből magát kivonni akaró táppénzcsalóként A képzett betegben, ahol byroni világfájdalommal nézte, ahogy Tompa Sándor jóízűen betermeli az ő reggelijét, selejtet gyártó munkás, aki nem nyerheti el Ruttkai Éva kezét, amíg sztahanovistává nem válik és így tovább.

Rátonyi Róbert anekdotája szerint az egyik zenés semmiség librettójában az állt az egyik felvonás harmadik jeleneténél, hogy „bejön a Latabár, és jókat mond”. Erre fel lehetett építeni egy színdarabot.

Munkásságát 1950-ben Kossuth díjjal ismerték el, ugyanabban az évben Érdemes művész lett, 1953-ban pedig megkapta a Kiváló művész kitüntetést.

Egyre súlyosbodó cukorbetegségben szenvedett, melynek kezelését nehezítette a színészi mesterséggel járó állandó stressz és a rendszertelen életmód. Utolsó hónapjai a lakás és a kórház között zajlottak, utolsó hetei már csak a kórházban.

Állapota 1970 elején válságosra fordult, s a nagy nevettető január 11-én örökre lehunyta szemét. „A pálya lezárult” – jelentette a halálhírt aznap este a televízió.

-k-

Forrás: wiki, mazsihisz.hu

hirdetés