És jött a rendszerváltás, és jött vele a Roncsfilm 1992-ben, egy hirtelen széthullott társadalom szétcsúszott, egzisztenciájukat vesztő alakjairól, akik koszló tűzfalak között szembesülnek azzal, hogy bár ment a szocializmusnak nevezett, mindenki bőrére zajló társadalmi kísérlet, de nem jött helyette semmi, illetve számukra csak a semmi jött helyette.

Született film nők között szövődő szerelemről (Csókkal és körömmel 1994), elkészült a Bene-Donászi gyilkosságok által ihletett, méltatlanul ritkán hivatkozott Gengszterfilm (1999), és a Vagabond 2003-ban, egy állami gondozott fiúról, aki a táncházban talál társakra és önmagára. 

 
Szomjas György minden játékfilmjét bélyegként jellemzi a szociografikus érzékenység, a néhol vállalt, néhol burkolt dokumentarista jelleg, ami már csak azért sem meglepő, mert dokumentumfilmesként szintén jelentős és fontos munkákat jegyez. 

 
A teljes alkotói életmű bemutatása itt már csak a terjedelmi korlátok miatt sem lenne lehetséges, és szerencsére rendre hallani újabb tervekről is. 

 
Szomjas György filmes munkássága maga az elmúlt ötven év magyarországi krónikája, akkor is, ha betyárokról, akkor is, ha ötvenhatról és akkor is, ha digózó lányokról peregnek épp a filmkockák előttünk. 

Isten éltesse a magyar filmművészet megkerülhetetlen alkotóját, a ma hetvenhét éves Szomjas Györgyöt! 

-p-

hirdetés