közönség.hu

Szomjas György alig múlt negyven, amikor 1981-ben a Kopaszkutya című filmjével egy egész generáció életérzését égette celluloidba. A képzeletbeli rockzenekar dühös-dacos története maga volt a lázadás minden ellen, amit a létező szocializmus akkoriban jelentett. Afféle népmese ez a legkisebb rockzenekarról, aki végül csatát nyer a nagy és lomha hatalommal szemben. Nem nagyon volt e kies hazában akkoriban fiatal – mondjuk – tizenöt és harminc között, aki csak egyszer váltott volna jegyet a filmre.

Image: http://kozonseg.hu/upload_images/uploaded-file-1511680002-211210221.png

Pedig mire Szomjas György a pályáján elérkezett a Kopaszkutyáig, már olyan ikonikus alkotások voltak a háta mögött, mint a szintén hatalmas közönségsikert aratott betyár-eastern, az 1976-ban bemutatott Talpuk alatt fütyül a szél, vagy a három évvel későbbi, hasonló témájú Rosszemberek.

Image: http://kozonseg.hu/upload_images/uploaded-file-1511680142-491042985.png

Következik ezután az 1983-ban bemutatott Könnyű testi sértés, Eperjes Károly talán első igazi filmes főszerepe, s egyre hangsúlyosabbá válnak a már a Kopaszkutyában is feltűnt és Szomjas alkotói védjegyévé váló roncsolásos technikai megoldások (mintha a vetítőgépben olvadna épp a fllmtekercs), vagy a rövid jelenetek többszöri, klipszerű újrajátszása.

Abban az évben, amikor Gorbacsov kerül az SZKP főtitkári székébe, és francia és amerikai kutatók megtalálják a Titanic roncsait Új-Fundlandnál az Atlanti-óceánon, Magyarországon hatalmas közönségsikertől övezve bemutatják Bán Jánossal a főszerepben a Falfúró-t. A film a nyolcvanas évek lakótelepi depis kilátástalanságát megjelenítő és a mindezt csak azért is túlélő kisember története egy fúrógépre vállalkozást alapító fickóról és a presszóban nappal fizetéskiegészítésért strichelő kismamák világáról.

És jött a rendszerváltás, és jött vele a Roncsfilm 1992-ben, egy hirtelen széthullott társadalom szétcsúszott, egzisztenciájukat vesztő alakjairól, akik koszló tűzfalak között szembesülnek azzal, hogy bár ment a szocializmusnak nevezett, mindenki bőrére zajló társadalmi kísérlet, de nem jött helyette semmi, illetve számukra csak a semmi jött helyette.

Született film nők között szövődő szerelemről (Csókkal és körömmel 1994), elkészült a Bene-Donászi gyilkosságok által ihletett, méltatlanul ritkán hivatkozott Gengszterfilm (1999), és a Vagabond 2003-ban, egy állami gondozott fiúról, aki a táncházban talál társakra és önmagára.

Szomjas György minden játékfilmjét bélyegként jellemzi a szociografikus érzékenység, a néhol vállalt, néhol burkolt dokumentarista jelleg, ami már csak azért sem meglepő, mert dokumentumfilmesként szintén jelentős és fontos munkákat jegyez.

A teljes alkotói életmű bemutatása itt már csak a terjedelmi korlátok miatt sem lenne lehetséges, és szerencsére rendre hallani újabb tervekről is.

Szomjas György filmes munkássága maga az elmúlt ötven év magyarországi krónikája, akkor is, ha betyárokról, akkor is, ha ötvenhatról és akkor is, ha digózó lányokról peregnek épp a filmkockák előttünk.

Isten éltesse a magyar filmművészet megkerülhetetlen alkotóját, a ma hetvenhét éves Szomjas Györgyöt!

-p-

hirdetés