Mi sül ki abból, ha egy Balázs Béla-díjas filmrendező tollat ragad, hogy bő fél évszázad távlatából papírra vesse gyerekkori emlékeit? És mi sül ki abból, ha ráadásul ezt úgy teszi, hogy újra az egykori kislánnyá lényegülve, négy-öt éves életének aspektusából és viszonyrendszeréből láttatja és meséli mindezt? 

Az eredmény valami egészen magával ragadó, moziszerűen pergő történetfüzér egy óvodás kislány tolmácsolásában az ötvenes évekből.  

Az életöröm és az életigenlés történetei ezek a csengőfrász és az óvodából egyszer csak eltünedező apukák és anyukák korából. Miközben otthon olykor hétfőtől péntekig csak babfőzelék a menü és már az ötéves gyerekek is megtanulják, hogy a ruszki tankról hallgatni kell, azért a hétköznapokban mégiscsak olyan súlyos és eldöntendő kérdések narrálják az életet, mint, hogy a sárga vagy a kék pulcsit vegyük e fel, ha kimozdulunk otthonról vagy, hogy alaposan mossunk kezet minden étkezés előtt. És persze fel kell adni a levelet, be kell menni a kalaposhoz és a varrónőhöz, a patikába hashajtóért, és ha el is múlt a nagymama ötvenöt és tombol is a világban a hidegháború, azért ő még nem hajlandó vénasszonyt csinálni magából.

A könyvismertetőn, a Nyitott Műhely apró és mégis nagyon levegős terében Szolnoki András moderálása mellett a műből olyan színművészek értő és érző tolmácsolásában hallhattunk részleteket, mint Varga Lili, Egri Kati, Vörös Eszter és Maszlay István vagy a forgatókönyvíró és dramaturg Vajda Anikó. 

A kiadvány kapcsán mindenképpen meg kell még említenünk a könyv illusztrátorát, a szerző testvérét a Munkácsy- és Aranyrajzszög életmű-díjas Felvidéki Andrást, akinek a rajzai külön adalékként „szólnak hozzá” a történetekhez.

Egyszóval remek estét töltöttünk egy remek helyen remek emberek között. Felvidéki Judit Egyszer volt hol nem lesz című könyvét pedig mindenkinek nagyon ajánljuk kortól és nemtől függetlenül. 

-p-

hirdetés