3. Csajkovszkij kevés lelkesedéssel állt neki a mű megzenésítéséhez, ugyanis úgy érezte, a pazar díszletek és jelmezek, amiket a főigazgató elképzelt, veszélyeztetik a zene érzelmi tartalmának átélését.

5. A hangszerelés érdekessége, hogy Csajkovszkij cselesztát is alkalmazott, melyet Párizsban fedezett fel és Mária hercegnő szerepét szerette volna bársonyos hangjával kiemelni. Csajkovszkij annyira büszke volt a cselesztára írt részekre, hogy minél előbb megakarta azt mutatni közönségének, mellyel végül valóban el is kápráztatta a publikumot.

6. A Rózsakeringő után csendül fel az adagio variáció, melyet Csajkovszkij egyik barátja inspirált. A szerző elmondása alapján egy barátja felrótta neki, hogy nem képes olyan dallamot írni, mely az oktávok sorozatára építene. Csajkovszkij ezt kihívásnak érezte és ebben a szellemben alkotta meg az adagio variációkat. Valószínűleg azonban az is közrejátszott ennek a melankolikus dallamnak a megírásában, hogy a mű megírása előtt röviddel elhunyt a szerző lánytestvére.

7. Ősbemutatójára 1892. december 18-án került sor a szentpétervári Mariinszkij színházban. 

8. A Magyar Királyi Operaházban először 1927. december 21-én mutatták be Brada Ede koreográfiájával.

9. A diótörő eredeti formájában mindössze 85 perces mű, ha eltekintünk a darabot megszakító tapsoktól és szünetektől, azaz lényegesen rövidebb, mint a Hattyúk tava. A diótörő számos modern feldolgozása azonban lényegesen hosszabb az eredeti műnél, ami abból adódik, hogy sok esetben a zenei részeket átvariálták és újabb részeket szúrtak be a darabba. 

10. A diótörő egy német legenda szerint szerencsét hoz a családra, és megvédi az otthont; ezért a háztartási eszköz sokáig valóban népszerű karácsonyi ajándék volt gyerekek számára.