2. Valószínűleg Molière halának körülményeiből eredeztethető az a széles körben elterjedt babona, miszerint a zöld szín szerencsétlenséget hoz az azt viselő színész fejére, hiszen a végzetes előadáson Molière is zöld jelmezt viselt.

3. Molière egyik mesterműve, a ma már nagy népszerűségnek örvendő A mizantróp, bukás volt a szerző életében. A darab 1665-ös bemutatója kereskedelmi kudarcot hozott, így az író talán legkifinomultabb műve, csak halála után foglalta el az életműben az azt megillető helyet. Ettől függetlenül, később sem rajongott mindenki a komédiáért: Sir Laurence Olivier, a híres színész és rendező például úgy gondolta, hogy „…annyira vicces, mint egy nyitott babasír.” Molière forradalmi újítása a színpadi komédia világában abból állt, hogy az olasz Commedia dell'arte elemeit korábban sohasem alkalmazott módon ötvözte a napi francia komédia elemeivel. 

4. Molière egyik karaktere egyenesen jelzője lett egy bizonyos típusú embernek. Ahogy Dickens adta a világnak Scrooge-t, a szűkmarkúság és fösvénység karakterét, vagy ahogy Shakespeare Romeója idővel a romantikus és szerelmes férfi megfelelője lett, úgy hivatkozik az Oxford English Dictionary Tartuffe-re, mint az álszent és tettető vallásosságra, vagy tágabb értelemben bármilyen túlbuzgó és hamis cselekedetre.

5. Jean Racine drámaíró megszöktette az egyik színésznőt Molière társulatából. A korábban egymással jó viszonyt ápoló szerzők kapcsolata azért romlott meg, mert Molière felfedezte, hogy Racine, - miután a Tartuffe szerzője nem tűzte műsorra egy darabját – felajánlotta művét egy, Alexandre le Grand által vezetett rivális színtársulatnak. Amikor ez a lépés Molière fülébe jutott, minden kapcsolatot megszakított Racine-nal. 

-k-

hirdetés