1. Samuel Beckett születésének dátuma igencsak baljós napra esett, de ez kifejezetten szórakoztatta a híres írót. 1906. április 13-a nem elég, hogy péntek, de abban az évben egyenesen nagypéntek napja volt.

2. Az ifjú Beckett Párizsban töltött évei idején James Joyce írnokaként segítette az akkor már szinte teljesen vak írót utolsó regényének, a “Finnegans ébredése”-nek munkálataiban. Barátságuk és munkakapcsolatuk akkor ért véget, amikor Samuel visszautasította Joyce lányának, Lucia-nak a közeledését.

Fotó: pinimg.com

3. Beckett furikázta minden nap iskolába a később “André the Giant” néven világhírűvé lett pankrátort és filmszínészt: 1953-ban az akkor már híres író, egy Boris Rousimoff nevű helyi paraszt segítségével farmot építtetett Párizs északi részén. Beckett, akinek ekkor épp volt egy teherautója, felajánlotta, hogy Rousimoff ifjú kora ellenére szokatlanul nagy és erős, André nevű fiát minden nap elviszi a nem túl közeli iskolába. Az utakon, mivel mindketten rajongók voltak, visszaemlékezéseik szerint szinte kizárólag a krikettről beszélgettek.

André the Giant. (Fotó: wikimedia.org)

4. Beckett nem csak beszélgetni szeretett a krikettről, de kifejezetten tehetséges játékos is volt. Amikor a híres írót angolul arról faggatták, hogy ő maga angol e, a válasz “Au contraire.” (Épp ellenkezőleg) volt. Beckett ír szülők gyermekeként az írországi Dublinban született, ahová hugenotta származású ősei egykor Franciaországból menekültek. Angolul és franciául egyaránt remekül beszélt, műveit általában franciául írta, melyeket aztán később maga fordított angolra. Legismertebb művének például, az 1953-ban bemutatott Godotra várva-nak eredeti címe “En attendant Godot” volt. A Beckettre jellemző angol és ír kettősséget jól jellemzi az író krikett, és általában az angol sportok iránti szeretete, melyeket azonban mindig ír színekben űzött. Wisden monográfiája szerint Beckett 1925-ben és 26-ban két első osztályú krikettmérkőzést is vívott a Northamptonshire ellen a Dublini Egyetem színeiben, így ő az egyetlen olyan irodalmi Nobel-díjas, aki első osztályú krikettjátékosként is bemutatkozott. (Arthur Conan Doyle szintén szenvedélyes és jó játékos volt, de ő - Beckettel ellentétben – sohasem kapott Nobel díjat.)

Jelenet a Katona József Színház 2014-es Godot előadásából. (Forrás: Katona)

5. 1938-ban egy párizsi utcán Beckettet leszúrták, amibe majdnem bele is halt. Miután visszautasította egy Prudent nevű, hírhedt párizsi strici ajánlatát, a férfi kést vágott az íróba. A seb komoly volt, Beckett tüdeje perforált, de az író később mégis ejtette a vádat Prudenttel szemben. Az ok az volt, hogy kedvelte a férfi válaszát, amit arra a kérdésre adott, hogy miért is szúrta meg az írót: "Je ne sais pas, monsieur. Je m'excuse "(azaz" Nem tudom, uram, sajnálom "), szólt a válasz, mely lenyűgözte Beckettet. Későbbi, kifejezetten egzisztencialista munkáiban, melyekben a lét olyan nagy kérdéseire kereste a választ, mint, hogy miért is vagyunk jelen a világban?, mi az élet értelme?, vagy, hogy mi a célja bárminek is körülöttünk?, egyértelműen tetten érhető Prudent válasza. Erre rímel maga a Godot-ra várva is, ahol sem Vladimir, sem pedig Estragon nem tudja, hogy miért is várják a címbéli, soha meg nem érkező karaktert.

Beckett és az irodalom szerencséjére az író túlélte a támadást, s utána még 51 évig élt. Húsz évvel a Nobel-díj átvétele után, 1989 decemberében halt meg, így nem élte meg a 84. születésnapját, amely 1990-ben szintén péntek 13-ra és nagypéntekre esett volna.

-p-

Forrás: interestingliterature.com