2. „Egy művész addig nevezheti magát művésznek, amíg képes arra, hogy megújítsa magát és ne csak évtizedekben szerzett rutinra támaszkodjék. A rutint jó megszerezni és jó azonnal elfelejteni.” 

3. „Vonzódom az „izgalmas”, az „érdekes színházhoz”. Nem szeretem az epikus, az irodalmiaskodó színházat! A színház, cselekvő, aktív valami. Boldog vagyok, ha a közönség az előadás után gondolkozni kezd azon, amit látott. De boldogtalan volnék, ha előadás közben nem jutna eszébe semmi!”

4.„Mit csináljunk hát? Színházat. Milyen színházat? Olyat, amit eddig, csak valamivel még jobbat. Ne adjuk fel jó tradícióinkat, nemes hagyományainkat. Csábítsuk be a fiatalságot színházainkba, de ne üldözzük ki az öregeket se a nézőtérről. … Csináljunk élő, jó színházat, amely kapcsolatát tartja a körülötte lélegző színházzal.” 

(Film, Színház, Muzsika, 1971. szeptember)

5. "A művészet birodalmában a jó népszórakoztatás véleményem szerint nem jelenti a közízlés elvtelen kiszolgálását.” 

(Tükör, 1972. április)

6. „Bízni kell a közönség ízlésében, amely csak úgy fejlődhet, ha egyre több jó közül maga selejtezheti ki a rosszat. Az olcsó és értéktelen szórakoztató művek csak addig kapaszkodhatnak meg a magyar színpadon, amíg az igazi színház el nem eszi előlük a kenyeret.” 

(Film, Színház, Muzsika, 1958. február)

7. “Életművem nincs, csak életem van”

8. 1975 novemberében a The Guardian című angol lap így mutatta be Várkonyit (részlet): 

„He is a real renaissance-figure of the theatre word: the wide range of his talents make him an outstanding personality of the modern European theatre.” („Ő a színházi világ igazi reneszánsz figurája: tehetségének széles skálája a modern európai színház kiemelkedő személyiségévé emeli őt.”)  

9. Gábor Miklós Várkonyi Zoltánról:
“Látszólag egy üzletember kitartásával és egy milliomos gyermetegségével habzsolta az életet, és közben észre se vettük, hogy egész életében szenvedélyesen, megállás és pihenés nélkül dolgozott, bár úgy, mint, aki tudományos fóliánsokat búj, de közben egyik kezével szórakozottan jojózik, szándékosan teremtett szétszórtságban, két kézzel egyformán és egyszerre tudott rajzolni és írni, ez volt a Zoli, nagyszabásúan csinált mindent, csak éppen pestien mégis, nem bírta elviselni az életet, az élet unalmait, ezért kényszerítette rá a világot, hogy szórakoztassa őt.” 

10. Gobbi Hilda Várkonyi Zoltánról:
“Sikeres rendezései voltak, a Vígszínház igazán jó színház volt a vezetése alatt. És újra játszott! Ez volt számára a csoda. Szerette a főiskolát is, hitt a fiatal generációban. Azok is benne. Én sok igazgatót megemésztettem életemben, de soha nem éreztem a szeretetnek azt az áradását, mint ami ott a saját társulatában és másutt is körülvette. Zoli nagyon értett a színházhoz. Nem modernkedett, nem irányzatosdizott, nem demonstrált, csak egyszerűen mindent tudott, ami színház.” (Gobbi Hilda, 1980)

hirdetés