A születésnapi ünnepség egy jubileumi műsorral kezdődött, melyen Zalán János a Magyar Színház igazgatója -aki maga is stúdiós növendék volt - köszöntötte a több száz volt diákot, akik Magyarország és a világ számos pontjáról érkeztek Amerikától Németországig. 

Egy megható videóbejátszással emlékeztek meg az alapítókról és azokról a tanárokról és növendékekről, akik már nem tehették tiszteletüket ezen a különleges eseményen. Egy másik videóbejátszásból pedig megtudhattuk, hogy mit jelentett a Stúdió a ma már Kossuth-díjas Hámori Ildikónak, Lázár Katinak, Szacsvay Lászlónak, Lukács Andornak, Andorai Péternek vagy Bánsági Ildikónak. 

Nem feledkeztek el a régi színfalak mögött dolgozó kollégákról sem. A megjelentek óriási tapssal jutalmazták a felköszöntött ügyelő legendákat, akik személyes gondolataikkal és történeteikkel színesítették a műsort.

A Stúdió illetve mai nevén Színiakadémia igazgatója Benkő Nóra megköszönte Tóth Sándor színművésznek, hogy áldozatos munkájának és kitartó igyekezetének hála, az iskola nem szűnt meg a válságos időkben sem.

Az est egyik fénypontja volt, amikor Bodnár Sándorra emlékezve, felavatták domborművét a színház előcsarnokában.

A műsor után a Harmadik Figyelmeztetés zenekar húzta a talpalávalót hajnalig.

Az, hogy Stúdiósnak lenni fantasztikus lehetett, a műsor alatt bárki számára nyilvánvalóvá válhatott, de mindennél  többet árul el az ott kapott útravalóról a volt Stúdiósok válasza, mikor arról kérdeztük őket, nekik mit jelentett a Nemzeti Stúdió:

hirdetés