1. Nem tudom (...), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.

2. Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.

3. Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz (...). Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet.

4. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
    - Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem.

5. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.

7. Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!"

8. Akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan. 

9. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.

10. Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

hirdetés