Színészgyerek volt. Apja, Reindl Sándor ugyan huszártisztként végigharcolta a szabadságharcot, később azonban Várai néven vándorszínésznek állt. Anyja Ponti Aloiza szintén színésznő volt. A kis Lujza a színpadon nőtt fel. Dalos képességeit hamar kamatoztatta, ugyanis 1855-ben ötévesen lépett először színpadra Mezőtúron, ahol a felvonások között énekelt.  Akkor még apja művészneve után Várai Lujzaként ismerték meg. Apja halála után anyja újból férjhez ment: 1857-ben kötött házasságot Kölesi Antal díszletfestővel. Így történt, hogy a művésznőt néhol Kölesi Lujza néven, nevelőapja vezetéknevén is említik.

Blaháné 1865 környékén lett, amikor Szabadkán játszott. Ott ismerte meg a 37 éves Blaha János színházi karmestert. Blaha ekkor még csak 16 éves volt. Tőle kapta zenei képzését. A korrepetitor szép és tehetséges tanítványa kedvéért még magyarul is megtanult. 41 évesen, tüdőbajban meghalt férje nevét – bár még két házasságot kötött – élete végéig viselte.

1866-ban Debrecenbe szerződött, s férje halála után 1871-ben került Pestre, a Nemzeti Színházhoz, ahol népszínműben, operettben és operában egyforma sikerrel szerepelt, ekkor már Blaha Lujza néven.

Hetvenedik születésnapjára a főváros Blaha Lujza térnek keresztelte el a régi Népszínházat (akkor már régen a Nemzeti Színház „ideiglenes” otthona volt) körülvevő teret. Lakásának erkélye éppen a színházra nyílt, onnan nézte végig, ahogyan a munkások létrákon felszögezik az új zománctáblákat: „Blaha Lujza tér”.

hirdetés