Blaskó Péter fia, a képzőművész Bence autistaként született, júniusban múlt 33 éves, és rengeteg felkérése, munkája van. 

A színművész első alkalommal dolgozik így együtt a gyermekeivel, és rendkívüli élményként élte meg a hathetes próbaidőszakot. Szerette a kis színpad intimitását, és sok évtizednyi színházi tapasztalata ellenére is lenyűgözve figyelte, ahogy Bori lánya rendezőként színpadra álmodta a történetet. A próbákon az ember megpróbálja egy picit a háttérbe szorítani ezt a nagyon szoros, szeretetteljes családi viszonyt, és a munkára koncentrálni. Bori ajánlott valamit, amit én elfogadtam, vagy éppen én mondtam, hogy amit ő mond, az úgy lenne jó, ha…  Szóval, egy közös rendező-színész munka alakult ki, mert ez „nem családi” viszonylatban is így működik egészségesen, hogy inspiráljuk egymást a rendezővel. Bori Bencére is figyelt, elvitte énektanárhoz, gitártanárhoz, hogy fölelevenítsék a régi dolgokat, odafigyelve szerepeltette az öccsét, és nézte, hogy hol vannak a határok, ami még belefér. Bencével korábban már dolgoztam együtt, amikor segítettem neki megszervezni a képzőművészeti kiállításait, de az inkább háttérmunka volt. Három-négy saját tárlata volt már; remélem, még több lesz a jövőben – zárta szavait a Kossuth-díjas művész.