közönség.hu

Az Ascher név állócsillag a magyar színházak egén. E név hallatán a mai közönségnek Ascher Tamás, a Katona József Színház Kossuth- és Jászai Mari-díjas főrendezője jut elsőként eszébe. Pedig édesapja Ascher Oszkár előadóművész, színész, színészpedagógus, igazgató is a magyar színházi és irodalmi élet kiemelkedő alakja volt, aki 50 éve ezen a napon, október 25-én szerződött az égi társulathoz.

Legendás művészek barátságát és ismeretségét birtokolta.

Ódry Árpád tanítványa volt, akire így emlékszik egy 1926-ban készült riportban:

„ Ódry így szólt hozzám: - Kedves Ascher, hagyjuk abba. Én a színjátszásra akartam önt tanítani, ön azonban vérbeli szavaló és ahhoz, amit ön csinál, nekem nincs több hozzátennivalóm. Szavaljon!"

Kiforrott előadóművész, már a pálya elején. Akkoriban még szokatlan volt, tudatos, értelmező előadói stílusa, mellyel a deklamációmentes színpadi beszéd egyik képviselője és terjesztője lett. Előadásmódjával iskolát teremtett.

Különleges képessége volt, hogy hosszú szövegeket tudott hallás után szó szerint visszaidézni. Egyhuzamban el tudta mondani a Toldit és A helység kalapácsát. Bár élete végéig rettegett a felejtéstől, még idős korában is 1500 verset és prózai művet tudott fejből.

Fantasztikus irodalmi legendák vették körbe. Ascher előadóművészi estjei hatására, egyre több kortárs költő és író kereste társaságát.

Karinthy Frigyes legszűkebb baráti társaságának a tagja, Kosztolányi mélységes tiszteletet érez iránta, s számtalanszor magánemberként is segíti. A Babits család állandó vendége, vacsorák, ünnepi ebédek rendszeres meghívottja. Móricz Zsigmond leányfalui házának visszatérő látogatója. Szabó Lőrinccel napi, és bizalmas baráti kapcsolatban áll hosszú éveken keresztül. Sőt Szabó Lőrinc verseit először Aschernak mutatja meg, "kóstoltatja" vele. József Attila, Füst Milán, Illyés Gyula, Fodor József, Illés Endre, Szegi Pál, barátsága is szervesen hozzájárul, hogy egyre magabiztosabban mozogjon az irodalom útvesztői között.

Amikor például Ascher Kosztolányiéknál elmondja a "Barackot", Karinthy, a szerző így kiállt:

"Becsületszavamra mondom, hogy fogalmam sem volt róla, mi minden van ebben? Úgy látszik, a szívemből egyenest a tollamba ment és kikerülte az agyamat!"

Móricz Zsigmond így dedikálja Aschernek a "Barbárok" kötetét:

"...annyira nem barbár, hogy szinte sajnálatos".

Babits "Az Est"-ben 1939-ben így ír róla:

"... Ascher Oszkár kitüntetett azzal, hogy főpróbát tartott előttem, elszavalta hosszú versem, a Jónás könyvét. Ez a leghatalmasabb versmondó teljesítmények egyike, amit életemben hallottam. Különös tükör a költő számára az ilyen szavalat.... Azt mondhatom, most fedeztem föl a saját versemet. Most látom, mi mindent rejtettem én ebben, szinte magam előtt is titokzatosan..."

József Attila mikor elmondja új költeményét az Ódát kikéri véleményét és így vállnak el:
„- Ugye elmondja majd Oszkár?”
Hosszú éveken, évtizedeken keresztül szaval József Attila verseket, egyebek mellett az Ódát is.

48 esztendős, amikor elkövetkezik számára az egy év munkaszolgálat. Életben marad, amit ő csodának nevez. Esténként a barakkban fennhangon, Karinthy novellákat mond, és a Jónás könyvét szavalja a sorstársaknak, hogy könnyebb legyen a nyomort, éhezést és a megaláztatások sokaságát, a halál állandó árnyékát elviselni. A háború után, megkétszereződött lelkesedéssel veti bele magát a munkába. Előadóesteket szervez, rövidebb időre állást vállal színházaknál, igazgató a Pódium Kabarénál (1945 végén), színész a Művész Színházban, háromnegyed évre dramaturg a Magyar Rádiónál, verseket mond, hangfelvételek készülnek vele, filmezni kezd, vállal tanítványokat. A Déryné Színház keretein belül megalakuló Állami Faluszínház alapító tagja, és fődramaturgja 1951-től, 1957-től fogva igazgatója, haláláig.

hirdetés