Bátrat húzott Sardar Tagirovsky rendező, amikor a Figaro házassága című darabhoz nyúlt, hiszen nem is a mindenki által ismert mozarti-da pontei vígoperából, hanem annak szülő sztorijából, az 1778-ban bemutatott, betiltott Beaumarchais által írt Figaro-ból merített. 

 Figaro: Kristán Attila   Fotó: Dolnay-Sárdi Ágnes (közönség.hu)

És harmadjára, bátrat húzott azért is, mert olyan súlyos kérdéseket feszeget az amúgy könnyed történetet, csak az előadás keretéül használó előadásában, mint hogy van e egyáltalán különbség képzelet és valóság között? Létezik-e, s ha igen, lineáris dolog e az idő, s biztosan a boldogság e a legfőbb cél, amiért e bolygóra születtünk?

Suzanne, Figaro menyasszonya: Barta Ágnes    Fotó: Dolnay-Sárdi Ágnes (közönség.hu)

Az előadás alatt a darab üzenetéhez híven kivetítőn is sok és fontos jelenet zajlik, olykor párhuzamosan a színpadi eseményekkel, olykor azok mellett. Egy robotizált világ minimalista kellékeiként nem csak a színt meghatározó két futószalag, de a színház szinte teljes technikai arzenálja is narrálja az eseményeket. (Lépcsők nőnek és tűnnek a semmiből a semmibe, süllyed és emelkedik a az egész, sima talajnak tűnő világ.)

Almaviva gróf és vállalatigazgató, Schnell Ádám.    Fotó: Dolnay-Sárdi Ágnes (közönség.hu)

A propos, színészek. A Schnell Ádám megformálta Almaviva gróf, bár mindkét (egyazon) minőségében – cégvezetőként és Figaro menyasszonyára ácsingózó grófként – egyaránt visszatetsző karakter, mégis, őszinte hitével és elmélyülésre hajló személyiségével a legtöbb színészi muníciót hordozza az előadásban. Minden futurisztikus lángolásával egyetemben alapvetően egy dekadens fickó, akinek azonban az intelligenciája nehezen kérdőjelezhető meg. Barta Ágnes, a Figaro menyasszonyát játszó Suzan figurájának megformálásával kilép Figaro árnyékából, méltó társa, sőt sokszor motorja lesz a lázadásban. Kristán Attila Figaro-ja a civil kurázsi megtestesítőjeként azt üzeni, hogy légy ugyan esendő ember, bukj bár nagyokat az életben, mégse árazd alul magad ezen a nagy húspiacon, még ha itt(?) is kell élned(?) éppen. Ha lenne az előadásban helye egy naivának, bizonnyal Szűcs Nellire, Rozina grófné megformálójára aggathatnánk ezt a kétes jelzőt, pedig nem tesz mást, csak egyetemes emberi értékekbe – szerelembe, szolidaritásba, szeretetbe – kapaszkodik imádni valóan és makacsul egy mindezekkel ellentétes értékrendű világban.