Fotó: Dömölky Dániel / Katona József Színház 

Lehet e egy bő órában interpretálni egy nagyregényt? El lehet e beszélni ennyi idő alatt egy emberi életet?
Természetesen nem, de Takátsy Péternek és a Katonának nem is ez a célja.

Az előadás egyszerre többet és mégis kevesebbet akar ennél: nem célja, hogy a nézőt valami instant hangoskönyv gyanánt, a teljes regény ismeretével vértezze fel, de Takátsy Péter olyan jó érzékkel válogat a műből, hogy a végére mégis egy komplett és komplex történet szálai bomlanak ki és alkotnak új szövetet a színpadon.

 Fotó: Dömölky Dániel / Katona József Színház 

A regényhez hű kronológia szerint haladva “jelennek” és “elevenednek” meg a szereplők a színen, illetve a székben, melyben Takátsy ül, aki a történetmesélésen túl, nem csak Miskin hercegként, hanem hol Rogozsinként, hol Jepancsin tábornokként, hol – igazi vamp-pá lényegülve – Nasztaszja Filippovnaként szólal meg. Kifejezetten izgalmas például, amikor, megidézve a regény egyik fontos jelenetét, két szerelmes nő – Filippovna és Aglaja – összecsapását jeleníti meg, akár mondatonként is személyiséget váltva s, hogy ez a különös előadásmód ne váljon karikatúra-szerűvé, arról Takátsy remek arányérzékkel gondoskodik.

Fotó: Dömölky Dániel / Katona József Színház 

Fontos, gondolkodásra késztető előadást láttunk a Sufniban tehát, mely a drámai történeten túl, sok egyéb mellett olyan, mindig aktuális kérdéseket feszeget, mint a jóság, a nyitottság, a rácsodálkozó naivítás létjogosultságát egy folyamatosan egymásnak feszülő érdekek mentén szerveződő közösségben, melyet történetesen azelőtt is, és azóta is társadalomnak neveznek.

Az alábbi videóban beleleshettek az előadásba, a lap alján pedig egy kattintással tudtok az előadásra jegyeket vásárolni.