A történet szerint egy család, három generáció, illetve két és fél színész történetét meséli el. Edward már mindent eljátszott. Egyszer még színpadra lépne saját lányával, Malloryvel, a Broadway-sztárral, aki éppen azt fontolgatja, vissza kellene vonulnia. A színészdinasztia harmadik tagja Mallory fia, Christian, az egykori gyerekszínész, akit végül nem vonzott a színház, sem a film, és a kulisszához csak a családi házban kerül a legközelebb anyja személyi titkáraként. 

Az előadás szereplői így mesélnek a készülő produkcióról:

Gálvölgyi János: Az ember a pálya elején még azt gondolja, húsz év múlva már olyan rutinja lesz, hogy csak úgy beröppen a színpadra. Nem így van. A röppenéshez mindig komoly felkészülés kell. A Végszóban is előkerül mindez. Egy színészdinasztia hétköznapjait látjuk, amelyek persze mégsem egészen hétköznapiak az ő esetükben. Az általam játszott Edward elismert színész, minden nagy szerepet eljátszott már, csakhogy a privát életét kevésbé vette komolyan. Egy nap beállít a lányához, a Broadway-sztár Malloryhez – akit Györgyi Anna játszik –, és bevallja neki, hogy elfogyott a pénze, hozzá költözne. Edward szerint egyébként „a színház olyan, mint az élet, csak jobbak a fények…”  

Györgyi Anna: A családi viszonyok, akár az egymásra figyelés hiánya, a szeretetvágyak, a domináns anya és az árnyékába szorított gyereke, egy papa, aki elmulasztott törődni a lányával, miközben azért szereti őt, és ebben a családban voltaképp mindenki szereti a másikat, csak „felülviselkedik” a szeretetet – mindezek talán ismerős helyzetek lehetnek sokaknak. De mert itt egy színészdinasztiáról van szó, sarkított az egész poénokkal, szellemes végszavakkal, nagy játszmákkal. Imádjuk játszani a darabot.