közönség.hu

A Thália Színház Francis Veber: Bérgyilkos a barátom című darabjával nyitja az évadot.

A produkció rendezőjét Vida Pétert kérdeztük, aki most kapott először lehetőséget nagyszínpadi rendezésre.

Eddig szerepek mellett olvashattuk a nevedet a Thália Színház plakátjain. Most mint rendező debütálsz. Hogy jött ez a váltás?

Nem voltak dédelgetett darab ötleteim amivel házaltam volna, hogy én ezt vagy azt annyira szeretném megrendezni. Nem titok, hogy mindig is szerettem hozzátenni az ötleteimet és a meglátásaimat egy-egy készülő előadáshoz. Ez inspirálhatta a vezetőséget, hogy ezt a megtisztelő feladatot rám osztották, amolyan "akasszuk a hóhért!" jeligével.

Kihívás egy olyan előadáson dolgozni, ami remek lehetőségeket nyújt a színészeknek, hiszen ez egy tipikusan olyan darab, ami könnyűnek tűnik, de közben nagyon nagy amplitúdót járnak be a karakterek.

Az előadás két egymásba nyíló szállodai szobában játszódik. A néző, mintha két színpadot nézne egyszerre. Miben nehezíti a munkátokat ez a szokatlan osztott színpadi tér?

Ez a szimmetrikusan osztott tér más diagonálokat és energiákat eredményez. A mi feladatunk az, hogy a közönség figyelmét mint egy teniszmeccsen a színészek között pattogó képzeletbeli labdán tartsuk. A cél elérni azt, hogy 475 ember egyszerre nézzen arra térfélre ahová mi szeretnénk. A színészek elé is új kihívásokat állít ez a szokványostól eltérő színpadkép. Néha megerőszakolva érezhetik magukat, hogy miért kell mondjuk 8 másodpercig úgymond nem csinálni semmit és udvariasan kivárni amíg a túloldal játszik.

Hogy érzed magad rendezőként?

Én most is színész vagyok. Nem lettem rendező csak rendezésre kaptam lehetőséget mint színész. Az olvasópróbán sem mondtam például amit ilyenkor szoktak, hogy "én közületek jöttem", hiszen én nem mentem sehova. Én itt vagyok.

Akkor miként tekintesz erre a munkára?

Ez egy nagy közös együttgondolkodás a kollégákkal, kelléktárral a háttértárakkal. Inspirál ez a segítő és együttműködő közeg. Nem tudok olyat kérni, ami nem teljesülne. Ez nagy felelősséget is ró rám, amit meg kell szolgáljak.

Melyik szerepet játszanád el az előadásból?

Rám biztosan a szerencsétlen Pignon szerepét osztották volna, abból kiindulva, hogy hasonló karaktereket játszom más előadásokban is. A bérgyilkos figuráját talán szívesebben eljátszhatnám, mert ez az alapkarakteremtől elütő figura színészileg kihívás lenne.

Az előadásban van olyan szereplő, akit nem az általa megszokott karakterben láthatunk?

Például Szabó Győző egy kőgazdag párizsi selyemsálas pszichiátert játszik, pedig valószínű, hogy az ő karakteréhez a bérgyilkos passzolt volna a sztereotípiák szerint.

A szereposztás a te elképzeléseid szerint történt?

Én leadtam egy általam elképzelt ideális szereposztást ami 70 százalékban szinte fedi a mostanit. Nem kellett az elképzeléseimmel ellenkező kompromisszumokat kötnöm ez ügyben.

Mi az a mondat ami legtöbbször elhangzik tőled a próbákon?

Erre könnyű válaszolnom. Azt mondom a legtöbbször, hogy "Nagyon jó!".

H.G.

Az előadásra a jegyeket a lap alján már foglalhatjátok is!

hirdetés