Ez tudatos. Ugyanis minden olyan beharangozás, ami már azt tartalmazza, hogy ez a darab miről fog szólni, az „ellenünk” dolgozik.

Mivel nagy mozirajongó vagy, tegyük át a kérdést egy filmes hasonlatba. Ha a Cájtstükk egy mozi film lenne, milyen trailer-t forgatnál hozzá? 

Dél-Amerikában forgatnám egy esőerdőben. Azt látnánk végig, hogy bennszülöttek kenuznak egy folyón lefelé.  Aztán a trailer végére kiírnám, hogy ennek semmi köze az előadáshoz. 

A bemutató után mit olvasnál róla szívesen az oldalunkon a nézői vélemények között? 

Egyrészt azt, hogy de jó, hogy ez a darab úgy volt hirdetve, hogy nem mondtak el róla semmit és ez a titokzatosság milyen jóleső volt. Szeretném, ha a néző bennfentesnek érezné magát, hogy ebbe a titokba aztán a nézőtéren beavatták. Másrészt pedig azt, hogy elgondolkodtak azon, mit változtatnának az életükön. A darabban lépten-nyomon abba kérdésbe ütközünk, hogy kell-e, vagy lehet-e változtatni, és ha igen akkor hogyan lehet, és ha változtattunk, akkor az jó-e nekünk. 

Neked kellene változtatni valamin? 

Persze. Nekem most az a legfontosabb, hogy megtanuljam jól képviselni azt,  amiben hiszek. A K2-ben mi szinte úgy élünk, mint egy kommunában.  Igyekszünk minél demokratikusabban működtetni a társulatot.

Lehetséges teljesen demokratikusan működni? 

Rettenetesen nehéz így élni a hétköznapjainkat, de ugyanakkor pedig ennek köszönhetjük, hogy mindenki szeret itt lenni. Egy ilyen kis társulatnál még van időnk arra, hogy mindenki véleményét meghallgassuk és megfontoljuk, de ennyi igényt összeegyeztetni sok idő és energia.  

Mindenkinek megfelelni lehetetlen, nem? 

De. Ezért kell, hogy legyen egy közös érdek, ami még felülírhatja az egyénit. 

Ha a Cájtstükkről nem is tudhatunk sok mindent, rólad azért lehet tudni, hogy nagy Family Guy rajongó vagy. Ha jönne Amerikából egy email a K2-nek, hogy „Srácok! Írjatok egy részt nekünk!”, mi történne abban az epizódban?

Nagyon sok abszurditás van itthon, amire reagálhatnánk ebben a stílusban. Írhatnánk egy részt, amiben Peter papnak áll és imát költ egy képviselő  számára, hogy támogassa őt a politikai harcában.

Egy személyben körülhatárolható példaképünk nincs. Szerintem, ha valaki minden kérdés nélkül elfogad valakit példaképének az nem egészséges. Mi mindenkitől azt vesszük át, azt hasznosítjuk vagy gondoljuk tovább, amit úgy érzünk, hogy nekünk is jó. Köszönet azonban nagyon sok mindenkinek jár. Olyan sokan támogattak minket, hogy félve kezdem el felsorolni a neveket, mert még a végén kihagyok valakit! Ezért csak a teljesség igénye nélkül: sokat köszönhetünk egykori kaposvári tanárainknak. Az egyetem után, állandó csapatként nem valószínű, hogy túl sokáig tudtunk volna működni, ha nincs a csodálatos Orlai Tibor, akitől rengeteg segítséget kaptunk és kapunk mind a mai napig. De mondhatnám a Stúdió K Színház társulatát, a Szkénét, a Trafót, a Jurányit, az Átriumot, a MU Színházat, akik mind lehetőséget adtak nekünk az együttműködésre. A lista még nagyon hosszú, majd legközelebb folytatom!

Van kedvenc színészed? 

Vannak színészek, akiket különösen szeretek. Nem fog mindenki eszembe jutni, túl sokan vannak! Tom Hanks-et imádom a Forrest Gump óta. Kevin Spacey egészen zseniális, főleg amit a House of Cards-ban csinál. Benedict Cumberbatch játékában még nem nagyon találtam hibát, talán azért, mert nincs is. Itthon is számtalan színészt csodálok. Akik most össze-vissza eszembe jutnak: Molnár Piroska és Pogány Judit. Kulka János, Csákányi Eszter, Terhes Sándor, Rába Roland, Nagypál Gábor, Keresztes Tamás, Kovács Zsolt, Kelemen József, Polgár Csaba, Szandtner Anna, Mucsi Zoltán... hú, hát nagyon sokan vannak... De mondhatom Bíró Krisztát is, akivel együtt dolgozunk a készülő előadáson. Nagyon szeretem a jó színészeket. 

Inkább azt, hogy másodéves korunkban kezdtük a közös munkát. De gondolhatunk a hegycsúcsra is. Bár mindkét verziót utólag találtuk ki. Eredetileg a k2 név csak úgy megszületett a semmiből. Rövid volt és jól hangzott.   

hirdetés