Új bemutató készül az Átriumban. A k2 Színház Cájtstükk, avagy a bizonytalanok előadása november 15-én debütál.
Az előadás egyik rendezőjével Fábián Péterrel beszélgettünk.
Az Átrium Film-Színházban készülő Cájtstükk
– avagy a bizonytalanok előadásotok körül nagy a titkolózás. A plakáton és az
előadás ajánlójában sem találunk semmi konkrétumot arról, mit is fogunk látni. Ez
tudatos. Ugyanis minden olyan beharangozás, ami már azt tartalmazza, hogy ez a
darab miről fog szólni, az „ellenünk” dolgozik.
Mivel nagy mozirajongó vagy, tegyük át a
kérdést egy filmes hasonlatba. Ha a Cájtstükk egy mozi film lenne, milyen trailer-t
forgatnál hozzá?
Dél-Amerikában
forgatnám egy esőerdőben. Azt látnánk végig, hogy bennszülöttek kenuznak egy
folyón lefelé. Aztán a trailer végére kiírnám,
hogy ennek semmi köze az előadáshoz.
A bemutató után mit olvasnál róla
szívesen az oldalunkon a nézői vélemények között?
Egyrészt
azt, hogy de jó, hogy ez a darab úgy volt hirdetve, hogy nem mondtak el róla
semmit és ez a titokzatosság milyen jóleső volt. Szeretném, ha a néző
bennfentesnek érezné magát, hogy ebbe a titokba aztán a nézőtéren beavatták. Másrészt
pedig azt, hogy elgondolkodtak azon, mit változtatnának az életükön. A darabban
lépten-nyomon abba kérdésbe ütközünk, hogy kell-e, vagy lehet-e változtatni, és
ha igen akkor hogyan lehet, és ha változtattunk, akkor az jó-e nekünk.
Neked kellene változtatni valamin?
Persze.
Nekem most az a legfontosabb, hogy megtanuljam jól képviselni
azt, amiben hiszek. A K2-ben mi szinte
úgy élünk, mint egy kommunában. Igyekszünk
minél demokratikusabban működtetni a társulatot.
Lehetséges teljesen demokratikusan
működni?
Rettenetesen
nehéz így élni a hétköznapjainkat, de ugyanakkor pedig ennek köszönhetjük, hogy
mindenki szeret itt lenni. Egy ilyen kis társulatnál még van időnk arra, hogy
mindenki véleményét meghallgassuk és megfontoljuk, de ennyi igényt
összeegyeztetni sok idő és energia.
Mindenkinek megfelelni lehetetlen, nem?
De.
Ezért kell, hogy legyen egy közös érdek, ami még felülírhatja az egyénit.
Cájtstükk próba
Fotó: Toldy Miklós
Ha a Cájtstükkről nem is tudhatunk sok
mindent, rólad azért lehet tudni, hogy nagy Family Guy rajongó vagy. Ha jönne
Amerikából egy email a K2-nek, hogy „Srácok! Írjatok egy részt nekünk!”, mi történne
abban az epizódban?
Nagyon
sok abszurditás van itthon, amire reagálhatnánk ebben a stílusban. Írhatnánk egy
részt, amiben Peter papnak áll és imát költ egy képviselő számára, hogy támogassa őt a politikai
harcában.
Nem szereted, ha bárkihez hasonlítgatnak
benneteket, de mégis, ki az, mi az, ami példa volt számotokra?
Egy
személyben körülhatárolható példaképünk nincs. Szerintem, ha valaki minden
kérdés nélkül elfogad valakit példaképének az nem egészséges. Mi mindenkitől
azt vesszük át, azt hasznosítjuk vagy gondoljuk tovább, amit úgy érzünk, hogy nekünk
is jó. Köszönet azonban nagyon sok mindenkinek jár. Olyan
sokan támogattak minket, hogy félve kezdem el felsorolni a neveket, mert még a
végén kihagyok valakit! Ezért csak a teljesség igénye nélkül: sokat
köszönhetünk egykori kaposvári tanárainknak. Az egyetem után, állandó
csapatként nem valószínű, hogy túl sokáig tudtunk volna működni, ha nincs a
csodálatos Orlai Tibor, akitől rengeteg segítséget kaptunk és kapunk mind a mai
napig. De mondhatnám a Stúdió K Színház társulatát, a Szkénét, a Trafót, a
Jurányit, az Átriumot, a MU Színházat, akik mind lehetőséget adtak nekünk az
együttműködésre. A lista még nagyon hosszú, majd legközelebb folytatom!
Van kedvenc színészed?
Vannak színészek, akiket különösen szeretek. Nem fog
mindenki eszembe jutni, túl sokan vannak! Tom Hanks-et imádom a Forrest Gump óta. Kevin Spacey egészen
zseniális, főleg amit a House of Cards-ban csinál. Benedict Cumberbatch
játékában még nem nagyon találtam hibát, talán azért, mert nincs is. Itthon is számtalan színészt csodálok. Akik most össze-vissza
eszembe jutnak: Molnár Piroska és Pogány Judit. Kulka János, Csákányi Eszter,
Terhes Sándor, Rába Roland, Nagypál Gábor, Keresztes Tamás, Kovács Zsolt,
Kelemen József, Polgár Csaba, Szandtner Anna, Mucsi Zoltán... hú, hát nagyon
sokan vannak... De mondhatom Bíró Krisztát is, akivel együtt dolgozunk a
készülő előadáson. Nagyon szeretem a jó színészeket.
A K2 azt jelenti Kaposvárról ketten?
Inkább
azt, hogy másodéves korunkban kezdtük a közös munkát. De gondolhatunk a
hegycsúcsra is. Bár mindkét verziót utólag találtuk ki.
Eredetileg a k2 név csak úgy megszületett a semmiből. Rövid volt és jól
hangzott.
Jegyeket az előadásra a lap alján tudtok foglalni!
hirdetés