közönség.hu

A Nemzeti Színházban mutatják be a Miniszter felesége című vígjátékot, melyről itt bővebben is olvashatsz.

A darab központi kérdése, hogy mi lesz a miniszter feleségéből, a férje farvizén evező vérbő asszonyságból, akinek frissen kinevezett ura, vagy inkább annak csábító hatalommal bíró rangja, fenekestől felfordítja életét.

Az előadásban Tompos Kátya alakítja Dárát a miniszter lányát és Farkas Dénes Csédó-t a miniszter vejét.

A Nemzeti Színház magazinja kérdezte őket új szerepeikről.

Tompos Kátya

– Olyan lehet politikus családban felnőni, mint híres színészek gyerekeiként: egyfelől nehéz, mert folyamatos megfelelési kényszer alatt állsz, és akármit teszel, semmi sem elég jó, másfelől pedig mégiscsak könnyebb az érvényesülés – magyarázza Tompos Kátya, aki amúgy egészen politikamentes környezetben cseperedett fel. Mindenről beszéltek a szülei, csak a politikáról nem, így könnyen tud azonosulni a karakterével, akit sokkal inkább érdekel a kalapvásárlás, mint a miniszterség körüli hercehurca.

És hogy Tompos Kátya belevágna-e a politikába, lenne-e first lady? Válasz helyett csak nevet, azt viszont már elképzelhetőnek tartja, hogy egy napon nők irányítsák a politikát. Valószínűleg kicsit jobb lenne a világ, bár az is lehet, hogy a nők is megennék egymást egy idő után, ahogy a férfiak. Ő persze nem kalapvásárlással védekezik a politika mindennapos támadásai ellen.

– Igyekszem mindenféle véleményt meghallgatni, és a sokszínűségben megtalálni az igazságot – mondja. Újságot viszont nem olvas, mert ha mégis, csak felbosszantja magát, sőt fel is dühíti… A düh pedig nem jó tanácsadó, még a színpadon sem.

Farkas Dénes

– Az édesapám hivatásszerűen foglalkozott a politikával. A rendszerváltozás után egy ideig az SZDSZ tagja volt, így aztán van képem arról, milyen együtt élni egy politikussal – mondja Farkas Dénes. Ma is fájlalja, hogy a költőként, íróként is számon tartott apja, Osztojkán Béla sokkal kevesebbet tudott foglalkozni az irodalommal azokban az időkben. Az ember egy részét bizonyosan felfalja a politika, teszi hozzá. Mint ahogy az is világos, hogy a politikai pálya voltaképpen színészi pálya, a politikus pedig színész: játszik magának, játszik a választóinak.

– Egy kis férfiúi irigység azért felbukkan ebben a Csédóban a miniszteri após iránt, de igyekszik arra is felhasználni az új helyzetet, hogy lendítsen valamit saját, nem túl rózsás anyagi helyzetén. De alapjában véve nem veszi el az eszét a hatalom közelsége – magyarázza Farkas Dénes, hogy miként viselkedik az általa játszott karakter.

Már csak azért sem torzul el teljesen a személyisége, mert hamar az áldozatok között találja magát: gyanús múltja, bizonytalan egzisztenciája, nevenincssége miatt egyre inkább kilóg a felemelkedőben lévő famíliából. Nem csoda, ha végül ő is ármánykodni kezd, csakhogy ezt nem (csak) a pénzért teszi, hanem szerelemért: nem akarja elveszteni Dárát. Csédó figurájában épp ez az ív a legérdekesebb, ahogy az őt ért igazságtalanságtól eljut a saját igazságáig. Aztán mosolyogva még hozzáteszi a színész: – És még az is lehet, hogy a hatalom kísértései végül kapitulálnak a szerelemmel szemben.

És hogy milyen politikus lenne civilben Farkas Dénes? Teljesen alkalmatlan erre a szerepre, válaszolja nevetve, de ha már mindenáron választania kellene egy tárcát, akkor kultuszminiszter lenne. Első intézkedésével azonnal több forrást biztosítana a kultúrának, mert ő is azt vallja, amit Churchill mondott, amikor a világégés idején a hadi kiadásokra akarták fordítani a kultúrára szánt pénzt is: akkor mi értelme lesz megnyerni a háborút?

Papp Sándor Zsigmond
Fotó: Eöri Szabó Zsolt

hirdetés