Sporttal kezdődne, hiszen rendszeresen úszom, a Balatont is többször átúsztam már. Napközben egy kis filmezés, aztán a családommal lennék, feltöltődnék. Este pedig színház. Persze jó lenne egy kicsit pihenni közben, olvasni vagy moziba menni. 

2.     Mit mérlegel mielőtt elvállal egy munkát? 

  Semmiképpen nem a szerep nagyságát, hanem azt, ami a szereplővel történik. Azok a legizgalmasabb szerepek, figurák  amiknek a darab folyamán a jellemük változik, vagy ők maguk változtatnak dolgokon. Volt rá példa, hogy kisebb, de ezeknek a szempontoknak maximálisan megfelelő szerepet is boldogan elvállaltam. Kitűnő partnerekkel, kitűnő darabot, remek rendezővel boldogan vállaltam el akkor is, ha sok időmet vette el, vagy tudtam, hogy az az előadás nem fog sokszor menni. 

3.     Tegyük fel, hogy egy „nagy filmproducer” csak azután adna önnek szerepet, ha megnézi egy előadását. Mit szeretne, hogy melyik szerepében lássa Önt? 

  Ha drámai szerepet akarna játszatni velem, akkor mindenféleképpen Tolsztoj Kreutzer szonátáját, Gyurkovics Tibor átdolgozásában.  Ha a századelőn játszódna a film, akkor a Noszty fiú esete Tóth Marival c. előadást ajánlanám, ahol Tóth Mari édesapját Tóth Mihályt játszom, aki egy arisztokrata.   Nagyon izgalmas szerepem  A funtineli boszorkányban Bandilla, aki nagyon erős karakter.  Hegyek között élő bandita, többszörös gyilkos, akiről aztán kiderül, hogy mélyen érző ember, és nem véletlenül vált azzá, amivé. Ha pedig zenés lenne a film, akkor az Omega musicalt, a Ram Colosseumban, az Experidance  együttessel. Hihetetlenül izgalmas, klassz feladat volt, szenzációs táncosokkal, remek színész  kollégákkal. Van benne próza és ének is, így teljesen másféle arcomat tudom megmutatni az előadásban. 

4.     Mi lenne az a foglalkozás, amiben el tudná magát képzelni a színészeten kívül? 

  Rokonszakmának tekintem a pszichológiát, hiszen a színész is emberekkel foglakozik, és a jó színész azt gondolom valamilyen szinten pszichológus is. Izgalmas munka, felfejteni egy figurának, egy-egy szituációnak a mélységét. Talán még a teológia is érdekelne, de nem elméleti, hanem gyakorlati szinten. 

5.     Mire a legbüszkébb? 

  Először is a családomra. Két gyermekem van, Hanna és Benjámin, a feleségem pedig, Pócsik Ildikó, egy kicsit szakmabeli, hiszen szinkronrendező. Nagyon jó környezetben nőttem fel, és nagyon erős alapokat az kaptam az élethez a családomtól. Szüleim magyar szakos pedagógusok, apám író ember volt, több könyve is megjelent. Édesanyám pedig több mint húsz éven át igazgatott egy tizenkét évfolyamos budai, kitűnő gimnáziumot. Azokat a világról alkotott alapelveket amiket tőlük kaptam, próbálom továbbadni a gyerekeimnek is. Remélem, hogy sikerrel. Szakmai értelemben pedig sok szerepemre büszke vagyok. Mindszenti bíborosról írta Pozsgai Zsolt a Szeretlek Faust című színdarabot, amiből film is készült a későbbiekben, Dosztojevszkij : Feljegyzések az egérlyukból című monodrámája szintén fontos állomás volt a pályámon, ezt  több színházban játszottam, 5-6 éven át, de említhetném Babits Mihály: Gólyakalifa c. két szereplős drámáját is, melyet szintén több éven át játszottunk, nagy örömömre. 

6.     Mi volt a legnagyszerűbb élménye az elmúlt 1 évben? 

Ha magánéleti, akkor az olaszországi utunk a családdal, amire már régen készültem. Verona, Firenze, Pisa, egy kis tengerpart, Assisi, Orvieto, Velence. Sok mindent akartam a gyerekeimnek megmutatni, talán sikerült is. Szakmailag mindenféleképpen a Noszty fiú esete Tóth Marival, A funtineli boszorkány, és a nyáron forgatott TV filmünk, Pajer Róbert rendezésében. 

  7.     Mi az, ami kihozza a sodrából? 

Az én aszcendensem skorpió és ez elég nehéz jegy. Ritkán, de elő szokták belőlem hozni. Például, ha a szakmában hiányzik valakiből az alázat, és ezt még  nagy hangon, pofátlanul hirdeti is, akkor az ki tud hozni a sodromból. Nagyon nyitott ember vagyok, de amit kapok, azt kőkeményen százszorosan adom vissza, legyen ez jó, vagy rossz. Azonnal tükröt állítok az illetőnek. Az igazságérzetem borzasztó erős. 

  8.     Milyen értékek fontosak az Ön számára? 

  Teljesen odáig tudok lenni, ha pozitív emberi megnyilvánulásokkal találkozom. Nagyon szeretek ismerkedni, nyitott vagyok arra, hogy új kapcsolatokat létesítsek, szeretek beszélgetni. Pozitív értékek közé tartoznak azok a szakmai  élmények, amikor egy film, egy színház fel tud tölteni és inspirál. Ezért mondtam, hogy a tökéletes napban, kell hogy legyen munka, hogy kiadhassam magamból amit kapok, de olvasás, mozi,  vagy színház is, amelyek engem töltenek fel.

 

Igen. Nem annyit, mint amennyit szeretnék, de szoktam, és törekszem is rá, hogy mindenféle színházba eljussak. Szeretem megnézni a barátaimat, kollégáimat, a volt főiskolai osztálytársaimat, de van úgy is, hogy valaki ajánl egy darabot . Nagyon fontosnak tartom, hogy mindig elmondjam, ha tetszett az, akit, vagy amit láttam. Akár még egy számomra ismeretlen kollégának is megüzenem, ha jó volt. Amikor rendeztem, akkor is odafigyeltem arra, hogy dicsérjek is. Sajnos kevés az olyan rendező, aki hangsúlyt fektet a dicséretre. Ez persze nem azt jelenti, hogy folyton dicsérnie kell, de mindig mondja el akár csak azt az egy-két pici momentumot , ami pozitív, és utána elmondhatja akár a 15 rosszat is. De ossza meg azt a két jót, mert abból tud a színész építkezni. Szeretem, ha a rendezőnek erős koncepciója van, de közben kíváncsi rám. Ha figyelembe veszi, hogy minden színész más, hogy nagyon különbözőek vagyunk, ezért máshogy is kell velünk bánni. 

  10.   Melyik előadását ajánlja a Közönség.hu-nak? 

  Nehezen tudnék egyet kiválasztani, mert mindegyiket másért szeretem. Az Újszínházban elsősorban a Kreutzer szonátát.  De ajánlom a Noszty fiú esete Tóth Marival-t, A funtineli boszorkány-t,  és legyen persze egy zenés előadás is, mert úgy igazságos, a Gyöngyhajú lány balladája, az Omega zenéjével, és az Experidance tánc együttessel.  

hirdetés