Szuper! :)

Beszéljünk egy kicsit egy olyan témáról, aminél nagyon megoszlik a közönség aránya. Ez pedig... Az angol humor. A mai világban, ha az ember egy jót akar nevetni, és élvezettel az arcán akar haza menni vagy a színházból, vagy a moziból, az első műfaj, ami eszünkbe jut, az a vígjáték. (Nem azt mondom, hogy más nem adhat illyes-fajta élvezetet, csak most jelenleg a vígjátékra gondolok.) Sokáig éltem abban a téveszmében, hogy egy vígjáték, csak akkor vígjáték, ha minden percben halálra röhögi magát az ember. Utólag így bele gondolva, ez egy oltári nagy marhaság. Mert minden vígjátéknak meg van a a maga stílusa, amiket képvisel. És ezeknek a stílusoknak meg vannak a célközönségei. Nézzünk egy kicsit bele, az Európai humorba. A franciák egyértelműen értenek... - A könnyed vígjátékokhoz - És az abszolút "beteg" vígjátékokhoz Az idézőjelben beteg vígjáték adja, teljes mértékben azt, amit átlagos esetben elvárhatunk egy vígjátéktól. A könnyednek pont az a lényege, hogy a maga könnyed és fanyar stílusában van egy adott történet, aminek a könnyedségének köszönhetjük az élvezetet. A német vígjátékok... (Legalábbis én eddig ilyeneket láttam, de aki másról tud, az javítson ki nyugodtan.)... Tökéletesen, helyzethez mérten van kimérve a hülyeség, ami az élvezethez kell. Példa erre a 7 törpe 1. és 2 része. És most nézzük... A komédiák keményfáját... Az angol humort. Egyesek számára az angol humor a következőkben értelmezhető: - Faviccek egyvelege - Sznobstílus - Karikatúra - Kifigurázás - Műv Ami az angol humort mégis különlegessé teszi, az pont az egyedisége. Két egyező Pistikés viccet találhatunk az életben, de ami olyan lenne, mint az angol humor, azzal nem igen fogunk találkozni. Sok ok is van rá, hogy mért lett két részre bontva,ennek a műfajnak a közönsége. - Az egyik érti benne levő szellemességet, az iróniát. - A másik része, pont hogy nem rajong ezért a stílusért. Utóbbiért senkit nem vonhatunk felelősségre. Mert ahogyan nem várhatjuk el egy cukorbetegtől, hogy zabálja az édességet, nem várhatjuk el senkitől, hogy ezt a stílust szeresse. Ha pedig mégis megszeretnénk próbálni megszerettetni másokkal, akkor tudnunk kell, hogy mivel érdemes a tanítást végezni. Első sorban az angol vígjáték sorozatokat merem javasolni. Három példát tudnék itt javasolni: 1, Csengetett, Mylord? Az első olyan angol sorozat, ami, ha az angoloknál nem is, de nálunk nincs olyan, aki ne láthatta volna TV-ben illetve interneten. Részlet: James- Felszolgáltam a teát, a szalonban. Alf- Micsoda izgalmas életet él, James. 2, Halló, Halló! A csengetett, Mylord? írójának második műve, ami kilenc évadot élt meg. Főtémája a II. Világháború idején játszódik, Franciaországban; ahol egy kis kávézó tulajdonosa, René Artois, élné minden napi életét, ha nem kéne az ellenállásnak segíteni, hol nem kéne a németeknek segítenie, ha nem kellene angol pilótákat rejtegetnie... szinte mindenhol, és ha nem kéne titkos kapcsolatot folytatnia, a kávézóban dolgozó pincérlányokkal. 3, Igenis, Miniszter úr! Ez utóbbi, az első kettővel ellentétben, ténylegesen, egy fajta karikatúráját mutatja meg, az angol politikai életnek. részlet: James- Aggódok. Holnapra behívattak a Downing Street 10.-be. Sir Humphrey- Bizonyára csak baráti beszélgetésről lesz szó. James- Ugyan már! A Downing Street 10.-be nem hívják meg az embert, csak mert szomjas. Most viszont... Térjünk is rá mostani darabunkhoz: P.G. Wodehouse történetei abszolút, 100%-ig az angol humor legjavát szolgálja. Az Agyeldobásban pont azt kapjuk, amiért bemegyünk: Wodehouse-t. MEGJEGYZÉS: Ezt azért is most írom, meg ez tényleg kötelező annak, aki megakarja nézni: - Hangolódjon rá az előadásra, mondjuk az adott sorozatok egyikével. - Ez pedig szinte már kötelező: Elolvasni Wodehouse egyik könyvét! Ez a leginkább kötelező! Javaslom, hogy a "Folytassa, Jeeves!" című könyvét olvassátok el mert annak az 50%-val találkoztok a darabban is. És most jöjjön az értékelés: A darabról: Mivel olvastam a könyvet, volt mire alapoznom néhány elméletemet a darabbal kapcsoltban, amit az elolvasása nélkül nem annyira értenék, illetve tanácstalanul állnék, hogy.... Ez miért így kezdődik? Mit akar ezzel a költő mondani. De mostani esetünkben... A darab konkrétan az, aminek akarja mutatni magát: Bertie Wooster SHOW! Bertie, az egyéb kalandjai mellett, úgy érzi, hogy annak a bizonyos napnak az eseményeit mindenképpen megakarja osztani az emberekkel. És mi lehetne alkalmasabb hely, ennek megtételéhez, mint a színház, ahol előadhatja... Saját magát. És kezdetben próbálja eljátszani, saját magát, mint egy rossz ripacs. De az előadás közben végül ez a ripacskodása elvész, és végre úgy adja elő önmagát, ahogyan azt kell is. De ez önmagában nem lenne több, mint egy monológ est. És... Mint az eddigiek folyamán is, Jeeeves, mint mindig segít gazdájának, hogy az előadása, ne legyen annál is megalázóbb, mint amibe olykor kerülni szokott. Gondoskodik a díszletről. Segítségül hívja Seppings-et, a másik inast. Így együtt, inasi kötelességükből adódóan több karaktert is el kell játszaniuk, hogy minél hitelesebben tudják bemutatni, miként zajlott, az a bizonyos nap, Wooster életében. Vélemény: A Ma este megbukunkhoz hasonlóan, itt is, egy konkrétan hasonló helyzet van, csak itt minden féle baki nélkül. És, ahogyan abban a véleményben is kiemeltem a jól szervezettséget, mint az óráknál, jelen esetben a fogas kerekek jelen vannak a színpadon is, Az előadás díszletet és kellékei, egyszerűek. Tekintve, hogy Jeeves kiszámította, hogy miként kell megelevenítenie a történteket, és szem előtt tartotta a színház méreteit és arányait. A három színésznek, Nagy Sándornak, Simon Kornélnak és Szerednyey Bélának gratulálni tudok az alakításukért. ÉS bár Nagy Sándor végig Bertie-t játssza, aki csak egy bizonyos jelenetnél tűnik el a nézők szeme elől; mégis külön érdemes kiemelni Kornél és Béla odaadását is, tekintve, hogy nekik az inas szerepen kívül, még van több szerepük, amihez át is kell öltözni. hol pedig hirtelen a nézők előtt kell átvetkezni. Értékelés: Ezt a darabot... Tényleg csak az angol humor kedvelőinek merném ajánlani. Mert nekik, ez a darab egy Agyeldobás lesz. Vagy, aki esetleg elolvasta, vagy elolvassa Wodehouse történeteit, annak merem még figyelmébe ajánlani az előadást.

Jujj, még egyszer nem akarom , nem teccccccet