Tökéletes játék, egy fájdalmas történet. Börcsök Enikő minden kétséget kizárón zseniális.

Egyszerre színház és egyszerre film. Egyszerre felemelő és egyszerre földbe döngöl. Börcsök Enikő fantasztikus!Zseniális csapatmunka!Szerintem ez az alakítás legendás lesz.

Ha Eszenyi Enikőt fejvesztés terhével kötelezték volna, hogy rendezze meg ezt a darabot, akkor leborulnék a bravúros teljesítménye előtt. De hogy önként és dalolva miért vitte színre, azt nem értem. Ha nem egy sor közepén ülök, fél óra után megszököm, mint a jobb szélről több szerencsés néző tette is. Hosszú lenne elmondani, hogy szerintem miért színpad-ellenes színész- és nézőbüntetés ez a darab. A két színész ártatlan, úgyhogy nem pontozom szegényeket.

Kiegészítem, amit írtam, mert már világos, hogy igencsak megosztja a közönséget és a kritikát is ez az előadás. Kétségtelen, hogy a rendezés sok színpadon kívüli eszközt vet be, hogy színpad-képessé tegye a darabot. Nekem már ez izzadtság-szagú. Mert Nádas Péter témaválasztása 1978-ban bátor tett volt, de a téma mára lerágott csont, egy melodramatikus közhely. S a hihetetlen vontatottságot leplezni hivatott össz-művészeti kavalkádban kb. egy óra után jut a néző a halogatott "csattanóhoz", a darab alapötletéhez. Az összművészeti kavalkádban a két színész csak illusztrátor: a színészi játék esélye annyi, mint egy opera oratóriumszerű előadásában. Messze aránytalannak érzem ennyi energia befektetését ebbe a színház-idegen darabba. (Amit az is igazolni látszik, hogy makett-készítés, sűrű filmvetítés, síp, dob és nádihegedű is kellett a színreviteléhez.)