Az előadás tökéletes kikapcsolódás kínál. Jókat nevethetünk a szereplőkön, vagy akár saját magunkon is, ha meglátjuk, hogy hogyan változik az ember véleménye és viselkedése attól függően, hogy épp milyen szerepben van jelen egy-egy jelenetben, hogy anyaként, feleségként vagy anyósként mondja vagy éppen tudja meg a „tutit” ugyanarról a dologról. 

Az előadás ajánlója:   

„Biztos mindenkinek ismerős, ha a saját véleménye nagyon eltér a saját – adott esetben fél órával ezelőtti – véleményétől, csak mert közben egy másik szerepbe került, és már nem az anyukáját kell győzködnie ugyanarról, hanem a gyerekét. Nyilván néha nagyon nehéz nevetni ezeken a helyzeteken, de egy sötét nézőtéren simán lehet úgy csinálni, mintha ez nem rólunk szólna, hanem másokról.
A fergeteges előadás gyorsan magával ragadja az embert, az elragadtatottság állapotában viszont nehéz színlelni, így a röhögés feloldja azokat a gátlásokat, amik ezekben a helyzetekben rakódnak ránk. Janikovszky Éva azonban túl jó megfigyelő, a megengedő humor nem fedi el, hogy ezek bizony mi vagyunk. Szóval ez valami felszabadító röhögés, amiből kevés van az életünkben, miközben minden más módszer hatástalannak tűnik az élet nagy kérdéseinek kezelésére.”

hirdetés