Egyszer láttam, még tervezem, hogy megnézem. Nekem nagyon tetszett.

Bár nem láttam még, de rokonom -Mednyánszky Ági - játszott benne. Youtube-on szoktam néha hallgatni, remélem egyszer a színházban is láthatom :)

Mint ahogy ígértem (magamnak vasárnapra, de ezt még elnézem), újabb operettszínház/raktárszínház élményt hoztam. Komolyan, ezek nem tudnak semmi mást csinálni, mint zseniális dolgokat? Ismételnem kell már megint önmagam - lehet számolni a zseniális-szócskát a bejegyzésben! A Lili bárónő egy operett, mondhatjuk, hogy tipikus történettel, de igazából nem sok operettet láttam (sajnos...), így nekem újnak tűnik minden egyes alkalommal. A történet szerint adott egy eladósodott gróf, aki kénytelen eladni a kastélyát. A báró és lánya, akik beköltözni kívánnak azonban a komornyiknak nézik, a lány szépségére való tekintettel pedig a gróf a maradás mellett dönt - természetesen komornyikként. A történet tehát arról szól, ahogy ez a két fiatal (Lukács Anita és Dolhai Attila) végül egymásba szeret, majd miután a titokra fény derül, hogyan kötnek ki egymás mellett újra. Adott még ugye a báró (Jantyik Csaba), Frédi (Kerényi Miklós Máté), a kissé bolondos, szerencsétlen karakterű fiatalember, akinek a bárókisasszonyt ígérték, valamint a kastély két örököse, a két vénkisasszony (Lehoczky Zsuzsa és Kalocsai Zsuzsa), akik mindenképp megakarják kaparintja a kastélyt és/vagy a bárót. És persze mi lenne velünk Szendy Szilvi, a csinos színésznő karaktere nélkül, aki végül Frédi mellett találja meg a boldogságot? Nem is operett lenne! Akármilyen összevisszának is tűnik ez a leírás, természetesen a történet nem bonyolult. Sőt! Viszont végig úgy lehet rajta nevetni, olyan igazán vidáman, hogy megéri!Ki is emelném a két fő mulatságforrást, Szendy Szilvit és Kerényi Miklós Mátét. Ezek ketten... Mindig tátottam rajtuk a számat, ilyen akrobatikus mutatványokat éneklés közben, ráadásul most egy kisebb térben is - elképesztő! Hogy nem dőlnek ki a fáradtságtól úgy az első kettő perc után? Aztán ott van a Dolhai-Lukács páros, a romantikus, szép szál. És hát Dolhairól beszélünk. Szerintem említenem se kell, de főleg miatta mentem el, és nem bántam meg! A közönség valószínűleg mind ismerte a Romeo-múltját, és mikor a bárókisasszony színésznői pályára kíván lépni, elszavalva a Romeo és Júlia erkélyjelenetéből a monológot - Dolhai összeesett a röhögéstől. Nem tudom abból a részből mennyi volt forgatókönyv szerint, és mennyi nem, de az tény, hogy a következő pár jelenetben a nézők nem kaptak levegőt - és ahogy elnéztem, a művészúr sem. Nemigen volt mosolymentes és teljesen befejezett mondata egy darabig. Ezért imádom a színházat! Szerintem aki nevetni szeretne, az mindenképp nézze meg, olcsó, jó. Kell ennél több? Én rég nevettem ennyit, az egyszer biztos! A színészek zseniálisak, a történet aranyos, a kivitelezés zseniális, í díszlet zseniális! (Számoltok?)

Az örök kedvenc. Ha alkalom adódik, akkor igyekszem megnézni a darabot. A poénok minden egyes alkalommal ütősek, annak ellenére, hogy már kívülről tudom mi jön. Az alkalmankénti improvizációk meg csak jobbá teszik az egészet. Szabó Dávid és Kerényi Máté hihetetlen jól hozzák az esetlen Frédi alakját. Peller Karcsira meg egyszerűen nem találok szavakat :D

Nagyon vicces, szórakoztató darab. Remélem lesz alkalmam még megnézni :)

Ez a darab örök, millió társulat játsza, nem tudnám eldönteni kivel jobb rosszabb. Maga a témája is leköti a nézőt, a zenéjéről nem is beszélve. Azért én Dolhaival szeretem Illésházy grófot

Könnyesre nevettük magunkat, a helyzetkomikumok és a poénok brilliánsak :) Ajánlom mindenkinek, ha egy szórakoztató darabra vágyik!