A Budapesti Operettszínház és a Toldy Mária vezette Vasutas Zeneiskola együttműködése immár tizenhat éve töretlen. A Pesti Broadway Musical Stúdió az eltelt másfél évtizedben tehetséges művészek sokaságát ajándékozta a zenés színháznak épp úgy, mint az Operettszínháznak. Elég csak olyan neveket említeni, mint a Mozart és a Rómeó címszerepében óriási sikerrel játszó, de táncos komikusként is brillírozó Kocsis Dénes, a musical főszerepek sokaságát maga mögött tudó Vágó Zsuzsi, a most végzős Horváth Dániel, aki harmadéves stúdiósként már olyan komoly szerepeket mondhat a magáénak, mint a Marie Antoinette Axel von Fersen grófja, a Nők az idegösszeomlás szélén Carlosa, vagy az Elfújta a szél Ashley Wilkes-e, vagy a másodéves Kardffy Aisha, aki még csak idén érettségizik, de már elénekelhette a Marica grófnőben Lizát és a Riviera Girlben Claire-t.   

  A következő körképben a stúdió művészeti vezetője Somogyi Szilárd, valamint az ott végzett művészek és jelenlegi hallgatók segítségével összefoglaljuk, mire számíthat az, aki a PBS-be felvételizik.   

Somogyi Szilárd: Így a fiatalok megkaphatják a tanuláshoz szükséges szakmai, emberi, intézményi támogatást és emellett komoly színpadi gyakorlatot szerezhetnek az Operettszínház különböző előadásaiba kerülve, miközben elleshetik a szakma fortélyait a teátrum vezető művészeitől. Ezen felül „szem előtt” vannak, a legkiválóbbaknak így jó esélye van arra is, hogy pályájukat az Operettszínház kötelékében folytassák.

Somogyi Szilárd: Az első fordulón megnézzük az alapképességeket. Itt elsődleges a hang. A második fordulón aztán szétszedjük őket mozgásban, prózában, kis jeleneteket, improvizációkat kérünk tőlük.   

Vágó Zsuzsi: Én eszméletlenül jól éreztem magam, amikor én felvételiztem itt annak idején. Teljesen el tudtam lazulni és meg tudtam nyílni. Kero tanár úr instruált, cigánykerekeznem kellett, dal közben mondott instrukciókat, azokat kellett teljesítenem. Láttam a tanárok csillogó szemét, éreztem rajtuk a pozitív energiát.   

Somogyi Szilárd: Szerencsére mostanra már sikerült elhinteni a köztudatban, hogy a zenei képzettség, ha nem is kötelező, de nagyon fontos plusz. Az osztályomban tízből nyolcan tudnak zenélni, amiből nagyon érdekes dolgok születnek. Egészen más világ nyílik meg, amikor zenész aggyal tud valaki hozzászólni egy zenés jelenethez.

Vágó Zsuzsi: Nem követelmény, de azt gondolom, jó, ha van egy előképzettség. Persze az a legfontosabb, hogy valaki muzikális legyen és akarjon idejárni. Elengedhetetlenül szükséges az elhivatottság, egy fajta megrögzöttség ehhez a szakmához.”  

Somogyi Szilárd: Borzasztóan fontosnak tartom, hogy ne csak futó produkciókba álljanak be a hallgatók, hanem új darabokban is próbálhassanak. Ugyanis egy próbafolyamaton keresztül nagyon sok mindent meg lehet tanulni a színpadi létezésről, arról, hogyan kell próbálni, vagy épp azt, hogy melyik rendező, színész milyen munkamódszerrel dolgozik. Személy szerint nagy hangsúlyt helyezek az általános műveltségre is. Egy színész nem lehet műveletlen. Igyekszem rászorítani a diákjaimat arra, hogy olvassanak, járjanak színházba, kiállításra, írják le élményeiket, készítsenek szerepelemzést.  

Vágó Zsuzsi:  „Ahhoz, hogy valaki ide bekerülhessen, az az alap, hogy jól énekeljen. Azt szoktam mondani, az a minimum, hogy el van énekelve valami, arra jön rá a színészet és az a plusz, amit beleadsz, a lelked. A stílust meg lehet tanulni, de ez a stúdió nem arra van, hogy itt kezdjünk el énekelni tanulni. Az ösztönökre építő tudatos színházat tanítjuk. Az elsődleges az ösztön: saját magából tudjon építkezni, fogalmazni, és ha ez már megvan, erre épül a tudatosság. Így van ez az éneklésben és a színpadi játékban egyaránt.” 

Viszonylagosan jó hatásfokkal üzemelünk. Egy osztályban átlag tíz-tizenkét gyerek van, ebből mondjuk, nyolc-kilenc végez, négy-öt embernek tud szerződést ajánlani az Operettszínház. De ki merem jelenteni, hogy aki elvégzi az iskolát, bármelyik színház bármilyen zenés előadásában megállja a helyét. Ez is a cél.

Vágó Zsuzsi az érettségit követően, 2001-ben felvételizett az akkor induló Pesti Broadway Musical Stúdióba, jelenleg pedig már tanít is.

Kocsis Dénes 2007-ben érettségizett, ekkor jelentkezett a Pesti Broadway Stúdióba, ahová felvételt nyert.  

Horváth Dániel első próbálkozásra, 2014-ben sikeresen felvételizett a Stúdióba. Idén végez.

Kardffy Aisha 17 évesen, harmadikos gimnazistaként 2015-ben nyert felvételt a PBS-be. A gimnáziumban magántanuló lett, idén érettségizik. 

Őket is megkérdeztük a Stúdióról.

Kocsis Dénes: Az akkori legjobb barátom ide akart járni és megfűzött, hogy én is jelentkezzek. Azt se tudtam, hogy létezik ez az iskola, de az osztályunkkal megnéztük a Rómeót és a Mozartot, amik magával ragadó előadások voltak, és azt gondoltam, miért ne próbáljam meg?

Vágó Zsuzsi: Sok barátom és ismerősöm járt a Vasutas Zeneiskolába, sőt az akkori párom is. Evidens volt, hogy ide jelentkezem, mert nekem már akkor is a musical volt az életem.

Horváth Dániel: 2013-ban jelentkeztem az Országos Musical Kurzusra. A záró gálát Somogyi Szilárd rendezte. Tőle hallottam, hogy van ez a stúdió. 8 évesen láttam először az Elisabeth-et Miskolcon, Kamarás Mátéval. Akkor szerettem bele a műfajba és azóta tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni.

Kardffy Aisha: Onnantól kezdve, hogy 9 évesen megnéztem a Rómeó és Júliát, kinyílt számomra egy új világ. Minden álmom az volt, hogy minél közelebb legyek az Operettszínházhoz. Tudtam, hogy ehhez a legmegfelelőbb út a Pesti Broadway Stúdión keresztül vezet. Azt terveztem, érettségi után ide jelentkezem, de 2015 májusában voltam egy országos ének és musical versenyen, ahol Somogyi Szilárd a zsűriben ült, ő javasolta, hogy felvételizzek. Két hétre rá volt az első forduló. Éjjel-nappal a tíz verset, öt monológot és a dalokat tanultam.

Kocsis Dénes: A Rudolfba kerültem be először tánckari helyekre. Ezt azért még nem nevezném szerepnek, de volt egy jelenet, amiben több sornyit énekeltem, jöttek a könnyűvérű táncos hölgyek és levetkőztettek kisgatyára. Az első komolyabb lehetőséget A tavasz ébredésében kaptam, ahol Georg voltam. Egy évadot játszottuk a Nyugati Teátrumban, majd amikor visszajöttünk vele a színházba, már a főszereplőt, Melchiort alakíthattam. A következő évben jött Pécsen a Rudolf, majd egy évvel később az Operettben a Rómeó és a Miss Saigon. 

Vágó Zsuzsi: Stúdiósként az Elisabethben és a Marica grófnőben statisztáltam. Az első szerepem az Operettszínházban a West Side Storyban az Akárki volt, de akkor már a Piccolo Színházban Miklós Tibinél több darabban is játszottam.

Horváth Dániel: A Vasutas Zeneiskolában volt egy vizsgánk tavaly félévkor. Utána szólt Lőrinczy György főigazgató úr, hogy menjek be egy meghallgatásra Kero-hoz, mert Tybaltot, keresnek. Megkaptam. Az volt az első nagyszínpadi szerepem. Utána szinte azonnal jött a Marie Antoinette-ben Axel von Fersen. Meglepődtem, boldog voltam, de nagyon féltem is. Hatalmas feladatnak tűnt, az is volt. Izgultam milyen lesz Vágó Detti mellett másodéves stúdiósként.

Kardffy Aisha: Az első darab, amiben szerepeltem, a most ősszel bemutatott Lady Budapest. A Mariska nevű szobalány apró szerepét játszhatom. Ezt a premiert követte a 10. Nemzetközi Lehár Ferenc Énekverseny, amin stúdiós partneremmel, Imre Rolanddal Kerényi Miklós Gábor tanár úr javaslatára elindultunk, és megnyertük. A versenyt követően kaptam lehetőséget, hogy beálljak a Marica grófnőbe Lizaként. Nem sokkal később pedig megkaptam Claire-t a Riviera Girlben. Egészen elképesztő, csodás dolgok történnek velem egyik pillanatról a másikra.

Kocsis Dénes: Jó volt, hogy láttam Janza Katát próbálni, játszani, hogy mondott néhány mondatot nekem. Amikor láttam a kollégákat dolgozni, igyekeztem mindent magamba szívni, úgy gondolkodni, úgy hozzá állni egy szerephez, ahogy ők. Ez adott egyfajta szemléletet és technikai tudást, amiből lehetett táplálkozni. Hála istennek, hogy a most már barátokká vált kollégák, Janza Kata, Peller Anna vagy Mészáros Árpád Zsolt segítőkészek voltak. Ma már ott tartok, hogy én oszthatom meg a tapasztalataimat a stúdiósokkal. Iszonyatosan fontos, hogy az ember nyitott szemmel járjon, de persze ez nem elegendő, csinálni és dolgozni kell. De változatlanul azon vagyok és azért is járok most a Színművészeti drámainstruktor szakára, hogy még jobban tudjam magam fejleszteni mindenben.

Vágó Zsuzsi: Fantasztikus lehetőség, hogy a fiatalok megtapasztalhatják a színházi közeget, hogy egy rendszerben benne lehetnek. Miután egész nap tanulnak vagy próbálnak, azt is megtanulják, hogyan kell beosztani az energiájukat, mikor tudnak lecsípni maguknak egy kis pihenőt, hogy pihentethetik a hangjukat, mentálisan is felkészülnek tehát erre a pályára.

 

Horváth Dániel: Az ensamble-ban meg kell tanulni együttműködni csapatként, nem pedig egyénként. Tuttiként egymásra figyelve, együtt táncolni, a közösségben gondolkodni. És persze a színpadon állva vagy a nézőtérről figyelve jó látni azt a folyamatot, ahogy a színészek egy instrukcióra reagálnak, ahogy végrehajtják azt, magukon átengedve. Rengeteget lehet tanulni, ha figyelünk.” (Horváth Dániel)  

Kardffy Aisha: Azért érzem kivételes helyzetben magunkat - és nem csak azokra gondolok, akik lehetőséget kaptunk nagyobb vagy főszerepekben megmutatni magunkat, hanem valamennyi diákot a stúdióban-, mert nagyon kevés színi iskola tudja elmondani magáról, hogy lehetőséget tud biztosítani a diákjainak együtt dolgozni nagy színészekkel, rendezőkkel. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ide felvettek, mert elképesztő dolog ott állni a nagy színészek mögöttük és tudom, hogy mindannyian azért tanulunk pont itt, mert ezeken a nagy színészeken nőttünk fel, meg a Rómeó és Júlián, a Miss Saigonon, a Rudolfon.   

Kocsis Dénes: Őrületes. Ha visszagondolok, hogy gyerekként beültem a Rómeóra, pár évvel később pedig eljátszhattam a szerepet, szinte el se hiszem. Ugyanakkor roppant nagy teher. Az első két évben azt az örökséget cipeltem magammal, hogy úristen, milyen elődök voltak előttem.

Horváth Dániel: Az első évben a Miss Saigonban Veréb Tomi mögött statisztáltam, most pedig felváltva játsszuk az Elfújta a szélben Ashley Wilkes szerepét. Elmondhatatlan érzés. Soha nem gondoltam volna. Tíz premierem volt ebben az évadban. De számoljunk csak nyolccal, mert ebből kettő (Lady Budapest, A Notre Dame-i toronyőr) ugyanabban a darabban. Boldog vagyok. Jó döntés volt, hogy idejöttem.

Kardffy Aisha: Leírhatatlan. Kilenc évesen ültem a nézőtéren és Dolhai Attila volt Rómeó, most pedig a Marica grófnőben a bátyámat játssza. Ő a partnerem, aki miatt elhatároztam, hogy ezt a pályát választom hivatásomul. A mai napig nem tudom felfogni, hogy együtt énekelünk, duettezünk. Emlékszem milyen zavarban voltam az első próbán, amikor először találkoztam vele. Néha csak pislogok, hogy ez az én életem? Mindez velem történik?

Milyen tanácsot adnál a felvételizőknek? 

Vágó Zsuzsi: A legfontosabb, hogy lássuk őt magát. Próbálja meg a lelkét kirakni elénk. Tudom, hogy ez nehéz, nekünk sem könnyű megtenni ezt minden egyes nap a színpadon. Nagyon sok tehetséges ember van, de ahhoz, hogy valaki szólista legyen, szükséges valami plusz, amit szerintem nem lehet megtanulni. Az vagy sugárzik belőle vagy nem. Azt a pici csillámot már a felvételin meg lehet látni, ha még nem is sugárzik teljesen.

Kardffy Aisha: A legfontosabb az őszinteség. Az, hogy a lelkünket lecsupaszítva érkezzünk a felvételire. Meg az, hogy legyenek lazák. Nem szabad rágörcsölni, de persze félvállról sem szabad venni. Hiszem, hogy minden úgy alakul, ahogy történnie kell, épp ezért nem szabad elkeseredni vagy feladni akkor sem, ha nem sikerül.

Horváth Dániel:  Bárki bármilyen késztetést érez arra, hogy zenés színpadra álljon, vagy csak kíváncsi, érdemes eljönni és megpróbálni. Mutassa meg, mi van benne, adjon ki mindent magából. Mutassa meg a lelke egy kicsi darabját. Legyen tökös és bátor.

  A felvételiről mindent megtaláltok ezen a linken: http://www.vasutaszeneiskola.hu/felveteli

hirdetés